December 1-je közeledtével Történelmünk rovatunkban múlt csütörtökön és pénteken két részben közöltük a Budapesten kiadott Az Újság című politikai napilap kiküldött munkatársának helyszíni tudósítását az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nemzetgyűlésről (megjelent a lap 1918. december 3-i számában – XVI. évfolyam, 283. szám). Ma a Pesti Hírlap szintén december 3-i (XI. évf., 283. szám) kiadásában megjelent tudósítást közöljük. A Gyulafehérváron elfogadott határozat teljes szövegét pénteki lapszámunkban – 2021. november 26., XXXIII. évf., 9379. szám, Gyulafehérvárt kikiáltották Nagyromániát (2.) cím alatt – közöltük, ezúttal eltekintünk attól, helyét megjelöljük. Szerkesztéskor a szövegben magyarul közölt neveket zárójelben megadtuk románul.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlés
Vasárnap délelőtt a Gyulafehérvárra összehívott román nemzetgyűlés – amint ez már az aradi tárgyalások hangulatából és a román vezető férfiak engesztelhetetlenségéből nyilvánvaló volt – kimondotta a Romániához való csatlakozást. A nemzetgyűlés alkalmából nagy tömegben érkeztek Gyulafehérvárra a románok. Képviseltették magukat a bukovinai és besszarábiai románok is. Elmaradtak azonban a bánáti románok: a szerbek, akik Torontál megyét megszállva tartják, mintegy kétszáz nemzetgyűlési tagtól megtagadták az utazási engedélyt. A románok között nagy elkeseredést keltett a szerbeknek ez az eljárása, és talán ennek tulajdonítható az, hogy Goldis László (Vasile Goldiș) a nemzetgyűlésen tartott beszédében, amikor felsorolta azokat a románokat, akik különböző impérium alatt el vannak nyomva, nem felejtkezett meg a Szerbiában, a Timók völgyében lakó románokról sem.
A vasárnapi nemzetgyűlést megelőzőleg a román komité tanácskozott annak a rezolúciónak a megszövegezéséről, amelyet a nemzetgyűlés elé kellett terjeszteni. Ez a tanácskozás feltűnően sokáig, egészen éjfélig tartott, s addig, amíg a végleges szöveget sikerült megállapítani, erős kapacitálásnak kellett lefolynia a román szocialisták (szociáldemokraták – szerk. megj.) és a komité sovén nacionalista polgári tagjai között. A román szocialisták tudvalevőleg azt követelték, hogy a gyulafehérvári nemzetgyűlés csak föltételesen, arra az esetre mondja ki a csatlakozást, ha Románia is demokratizálódik. A Romániából érkező kiküldöttek azonban hírül hozták, hogy ezt a föltételes csatlakozást nem látnák szívesen – a román királyi udvarnál. És azok a román komité-tagok, akik lekicsinyléssel szóltak a magyar köztársaság népkormányának a demokratizmusáról, egyszerre meghajlanak a bukaresti udvar kiküldöttei előtt és olyan formában alakították át a rezolúciót, hogy a csatlakozást feltételektől nem tették függővé és minden garancia nélkül hajlandók voltak arra, hogy népüket a fiatal magyar köztársaságtól elszakítsák és Európa legkorruptabb és legarisztokratább királyságához, Romániához kapcsolják. A román szocialistákat egy kissé nehezebb volt megnyerni ennek az álláspontnak, azonban éjfélig tartó kapacitálás után végül ők is behódoltak.
A román és entente-zászlók színei alatt lefolyt román nemzetgyűlésről szóló tudósításunk a következő:
A nemzetgyűlés lefolyása
A nemzetgyűlésre érkezett román tömegek a vár alatti térségen helyezkedtek el, ott, ahol valamikor Horát, Klóskát és Krisánt (Horea, Cloșca és Crișan) kivégezték. A nemzetgyűlést Pop-Csicsó István (Ștefan Cicio Pop) a várban levő katonai kaszinó nagytermében nyitotta meg. Gyulafehérvár szent városa a románoknak – mondotta –, mert román vér folyt érte. Mi, magyarországi románok, mindeddig nagyon sokat szenvedtünk. Testvéreink közül sok százat és ezret a Bánátból, Erdélyből és más helyekről internáltak, börtönbe vetettek. Elvitték java embereinket és elzárták őket. Ez volt a helyzetünk akkor is, amidőn a mi román anyaországunk harcot kezdett érettünk. (Éljen Románia!) Segítségünkre jött és testvérét óhajtotta felszabadítani Erdélyben, Bánátban és Magyarországon és meg akart szabadítani bennünket a száz évnél hosszabb rabszolgaságból. Amiért háborúba jött anyaországunk, ugyanezért fokozottabban büntettek bennünket. A történelemben nem volt szánandóbb nép és nem volt népnek még borzasztóbb helyzete, mint nekünk, akik még ma is az egész világon széjjel vagyunk szórva. Mert vegye a világ tudomásul, hogy vannak románok Szerbiában, a Timók völgyében, orosz igát nyögnek Besszarábiában, éltek osztrák járomban Bukovinában, a magyar románok pedig Erdélyben és a Bánátban. A történelem meg fogja állapítani, napvilágra hozza, hogy gaz népek mint kényszerítettek fegyvert fogni testvért testvér ellen. Kívánhatja-e még államférfiú, hogy tűrje tovább ezt a tragikus szerepet egy szabadság után vágyakozó nép? (Nem tűrjük tovább!) A segítségünkre siető Romániát a barbár német militarizmus megverte. Románia tízszer nagyobb áldozatot hozott, mint minden más állam ebben a világháborúban. Ügyünk látszólag elbukott, de ütött a szabadulás órája. A kezdeményező lépést a szabad Amerika tette meg és nagynevű elnökétől, Wilsontól hallottuk először, hogy a népeknek joguk van saját sorsuk felett rendelkezni. A központi hatalmak minden győzelme újabb csapást mért a már amúgy is agyonsanyargatott magyarországi román népre. A monarchia győzelmei a magyar parlamentben hozott szigorú törvényeket jelentették számukra. Az isten azonban nem akarta, hogy a barbárság győzzön. A magyarországi románok nyolcvan százalékának imája nem hallatszott hiába. Az entente hatalmas kultúrnépei a mi segítségünkre jöttek. (Éljen Franciaország! Éljen Anglia!)
Bekövetkezett az összeomlás és a bűnben fogant középhatalmi szövetség megroppant és összetört. Megállapítom, hogy a román nemzet képviselői nehéz helyzetükben mindenkor kötelességüket teljesítették és a magyar törvényhozás házában Vajda Sándor (Alexandru Vaida-Voevod) képviselő az egész világ színe előtt jelentette ki, hogy mi a román nép igazi akarata, ő jelentette elsőnek, hogy nem akar a román nép magyar uralmat, mert a román szabad nép akar lenni szabad államban. Vajda kijelentése visszhangra talált a külföldön. Megjött Lansing (Robert Lansing) államtitkár nyilatkozata, aki Wilson üzenetét tolmácsolta nekünk. Amerika nagynevű elnöke elismerte aspirációink jogosságát, azt, hogy Romániával egyesülünk, de kijelentette azt is, hogy megvéd bennünket minden jogtalan törekvés ellen és támogatja kérelmünket.
Ez volt a küzdelmünk első győzelme. Kivártuk a kedvező pillanatot és közöltük a magyar kormánnyal jogos követelésünket, azt, hogy a román nép átveszi a románlakta vidék felett az impériumot. Hisszük, hogy megfeleltünk a követeléseknek. (Igen! Igen!) A mostani magyar kormány ugyanolyan ellenségünk, mint a többi volt, most sem akarják elismerni jogos igényeinket. Csak cseppeket akarnak juttatni követeléseinkből. De ezzel nem leszünk megelégedve. A jelenlegi magyar kormány azzal vádol bennünket, hogy félrevezetjük a népet, hogy nem világosítjuk fel arról, hogy a magyar köztársaság hajlandó a népeknek minden jogot megadni. (Felkiáltások: Nem igaz! Nem igaz!)
A következő lépés, amelyet tettünk, az volt, hogy proklamációt intéztünk az összes népekhez, amelyben kifejtettük, hogy semmilyen körülmények között nem vagyunk hajlandók tovább magyar uralom alatt élni, hanem önálló államot akarunk alkotni. Mi teljesítettük kötelességünket, most rajtatok a sor. (Közbekiáltások: Egyesülni akarunk Romániával! Nagy-Romániát akarunk! Taps.) A román népben megvan a kellő érettség, hogy sorsa felelt maga rendelkezzék.
A szónok ezután üdvözli a nemzetgyűlésen megjelent képviselőket. Ezután dr. Suciu János (Ioan Suciu), a mandátumigazoló bizottság nevében jelentette, hogy 130 kerületnek 1228 delegáltja, azonkívül a két román egyház, a kultúregyesületek, munkás- és iparosegyletek és a diákok kiküldöttei jelentek meg a nemzetgyűlésen. A mandátumok igazolása után a nemzetgyűlés önmagát határozatok hozatalára jogosultnak jelentette ki.
Erre megválasztották a nemzetgyűlés elnökségét, melynek tagjai illyésfalvi Papp György (Gheorge Pop de Băsești), Pap János (Ioan Ignatie Papp) és Radu Demeter (Demetriu Radu) püspökök, dr. Mihályi Tivadar (Theodor Mihali), Pop Csicsó István (Ștefan Cicio Pop) s a román szocialisták részéről Fluerás János (Ion Flueraș) lettek.
A jegyzők megválasztása után illyésfalvi Papp György nyitotta meg a nemzetgyűlést. Beszédében hangsúlyozta, hogy amit a románok 1848-ban nem tudtak kivívni, azt most ki fogják vívni, mert a magyarországi románok el vannak szánva az összes láncokat elszakítani, amelyek őket Magyarországhoz fűzték.
Dragomir tanár a végrehajtó-bizottság nevében számolt be az eddigi politikai akciókról, majd Goldis László (Vasile Goldiș) tartott fulmináns beszédet a régi Magyarország elnyomó politikájáról és azokról az üldözésekről, amelyeket a románoknak a magyarok részéről el kellett szenvedniök.
A határozati javaslat
Ezután Goldis László a következő rezolúciót terjesztette elő: (a határozat szövegét lásd pénteki lapszámunkban – szerk. megj.).
Ezt a rezolúciót egyhangú lelkesedéssel elfogadták, azután Maniu Gyula (Iuliu Maniu) szólalt fel. A szocialista párt kiküldötte, Jumaica (Iosif Jumanca) beszélt ezután, és bejelentette a román szocialistáknak azt az elhatározását, hogy szintén az egyesülés mellett vannak.
Radu Demeter (Demetriu Radu) nagyváradi püspök megköszönte a nemzeti komité tagjainak 1910 óta végzett hatalmas munkáját, amelyet a román nemzet felszabadítása érdekében végeztek. A román nemzeti komité erre lemondott.
Pop I. János (Ioan Ignatie Papp) aradi püspök imájával ért véget a nemzetgyűlés tanácskozása, mire a románok vezérei lementek a várból a katonai gyakorlótérre, ahol sokezer főnyi parasztság gyülekezett egybe. A tribünökről Lázár Aurél (Aurel Lazăr), Vlád Aurél (Aurel Vlad) és a besszarábiai parlament alelnöke, Halippa (Pantilimon Halippa) mondottak beszédet.
Ma reggel a nemzetgyűlés tegnapi határozatának megfelelően, megválasztották a százhúsz tagú nagy nemzeti tanácsot, amelyben húsz tagsági hely jutott a szocialistáknak, százat a nacionalisták tartottak meg maguknak. Ezt a nagy nemzeti tanácsot később ki fogják egészíteni úgy, hogy létszáma 250 lesz. Ebből a nagy nemzeti tanácsból alakítják meg a végrehajtóbizottságot, amely tulajdonképpen a magyarországi, erdélyi és bánáti románok kormánya lesz. Ennek a kormánynak vezetését Maniu Gyula (Iuliu Maniu) fogja átvenni. A százhúsz tagú nemzeti tanács ma reggel tíz órakor tanácskozásra ült össze.
