A pályázatra magyar nyelvterületen élő, 6 és 35 éves kor közötti alkotók, illetve alkotóközösségek nyújthattak be természetes anyagokból hagyományos technikával készített gyermekjátékokat és használati tárgyakat. A sepsiszentgyörgyi tárlaton 39 erdélyi, illetve a magyarországi Békés megyei alkotó munkáit állították ki. Van ott festett bútor, kerámia, szőttes, varrottas, nemezelt textília, vesszőből fonott tárgy, gyöngyből fűzött kiegészítő, kovácsoltvas eszköz, írott tojás, fafaragvány. Az erdélyiek közül 23 alkotó munkáját továbbviszik a januárban Debrecenben nyíló országos tárlatra.

Miután István Ildikó és barátai zenével, népdalokkal emelték a hangulatot, a házigazda Guzsalyas Alapítvány igazgatója, Tóth-Birtan Tinka köszöntötte a kiállítókat, oktatóikat, a közönséget. Elmondta, amióta 2002-ben létrejött a Míves Ház, nagyon sok kiállításnak adott helyet, ám az eddigieken többnyire felnőtt tanítványaik és alkotók állítottak ki. A mostani tárlat azért is rendhagyó, mert gyerekek és fiatalok mutatják meg tudásukat, alkotásaikat. Hozzátette, egy oktató életében a legnagyobb elismerés az, ha tanítványainak munkái kiállításra kerülnek, és netán még díjban is részesülnek.

László Eszter néprajzkutató – maga is egykori Guzsalyas-növendék – megnyitóbeszédében hangsúlyozta, céljuk az volt, hogy olyan tárgyakat mutassanak fel, melyek a mai modern korunkban is képviselni tudják az erdélyi népi kézművességet, az alkotója korának, tudásának, képességeinek megfelelően. S azok mutassák, hogy alkotójuk ismeri, érti és beszéli a tárgyi anyanyelvünket. Kallós Zoltán mondását idézte – addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk –, és továbbgondolta: ez a megállapítás rávetíthető a tárgyi anyanyelvünkre is. „Hiszen ha csak a viseletre, textilekre, fazekakra, festett bútorokra gondolunk Erdély különböző kisrégióiból, egyértelművé válik, hogy rendelkezünk ezzel a nyelvvel. Hisszük és valljuk, hogy lakás- és öltözködéskultúránkban, építészetünkben, lakókörnyezetünkben helye van azoknak a jelképes hangoknak, betűknek, szavaknak és mondatoknak, melyeket a tárgyi anyanyelvünkön keresztül tudunk megfogalmazni” – mondotta László Eszter, s példaként néhány kiállított tárgyat nevezett meg: a kopjafa, a nemzeti címeres bujka, madaras étkészlet, a nemeztakaró, Szent János-os szőnyeg, párnák, ruhadarabok. Hozzátette, aki meg akar mutatkozni és ilyen minőségi munkát végez, azt nekünk ki kell állítanunk, és aki esetleg nem akar megmutatkozni, mert szerényen végzi a dolgát, de tehetségét messziről felismertük, azt nekünk biztatnunk kell, hogy legyen bátorsága kiállni a közönség elé.

Az est végén kiosztották a megjelent erdélyi alkotók díjait. Közülük a háromszékiek: arany oklevélben részesültek Péter Árnika, Kovács Regina, Lőrinc Eszter, Csala Eszter, Kerekes Rebeka és Andriescu-Kádár Edina Guzsalyas-tanítványok, valamint a sepsiszentgyörgyi Bancea Mátyás Dániel. Ezüst oklevelet kapott Barti Eszter és Ferencz Boglárka (Guzsalyas), valamint az erdőfülei Csog Ágnes, bronz oklevelet Andrei Amadea (Guzsalyas) és a kovásznai Hegyeli-Kátai Klára. Gyémánt oklevéllel jutalmazták az intézményeket, oktatókat: Guzsalyas Alapítvány, a kovásznai Tanulók Háza Nemezelő Alkotóköre és Nagy György olaszteleki kovácsmester.