A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A magyarországi felsőoktatási művészeti intézmények közül a kezdetektől kiemelkedett progresszív művészetfelfogásával, mely a Pécsi Műhely öröksége. Ezzel együtt azonban az ANYAG tisztelete és a hagyományos művészeti eljárásokhoz kötődő szakmai tudás magas szintű átadása is jellemezte. Gondolok itt Schrammel Imre, Rétfalvi Sándor, Bencsik István vagy Keserü Ilona iskolát teremtő tevékenységére. A pécsi művészetis hallgatók ma is műhelyrendszerben tanulnak: a szobrászok oktatására külön bronz-, kő-, fa- és fémműhely áll rendelkezésre, ahol a hallgatók – ellentétben a nyugat-európai gyakorlattal – tanáraikkal együtt maguk is részt vesznek a mű kivitelezésének teljes munkafolyamatában, szoros kapcsolatba kerülve az anyaggal.

Berze Imre: Eűd

A pécsi művészetoktatási felfogás egyáltalán nem idegen Sepsiszentgyörgytől. A Plugor Sándorról elnevezett művészeti líceum diákjai – a térségben egyedülálló módon – már a kilencvenes években elsajátíthatták a kortárs művészeti gondolkodást, megismerhették a kortárs művészet alternatív műfajait a Baász Imre kezdeményezte Medium, majd az AnnART rendezvényein keresztül. Baász tevékenységének köszönhetően a rendszerváltás utáni Romániában Sepsiszentgyörgy nemzetközileg elismert – jegyzett – kortárs művészeti központnak számított. A szabad művészeti gondolkodás mellé ugyanakkor Erdély természetének elementáris ereje társult. A természeti anyagok, színek és formák intenzív kapcsolata az itt élő alkotókkal. A goethei gyökerek és szárnyak együttes jelenléte.

Ütő Gusztáv: Székelyföld

A hagyományt és a progresszivitást ötvöző sepsiszentgyörgyi és pécsi szellemiség hasonlóságának történelmi okai is lehetnek. Erdély különösen délkeleti része évszázadokon át Kelet és Nyugat kapujának számított, befogadva és ötvözve több régió egymástól egészen eltérő kulturális és művészeti hatásait. Pécs szintén kapuja volt a nyugati, keleti és déli – balkáni – hatásoknak.

A két régió, a két – egy már kialakult és egy a jövőben folyamatosan alakuló – művésztanár-gárda közös kiállítása nagyszerű alkalom arra, hogy felfedezzük az alkotók művészi attitűdjei, társadalmi problémákra, politikai kérdésekre adott válaszreakciói, anyagkísérletei, a pillanat rögzítésére vagy épp a transzcendens megfogalmazására tett gesztusai közötti párhuzamokat vagy épp különbözőségeket. A kiállításon látható művek összességének egyik legfőbb értéke az, hogy a magyarországi és erdélyi magyar kortárs művészet különböző szeleteire biztosít rálátást. Milyen aktuális társadalmi kérdésre keresi a választ az erdélyi és milyenre a pécsi alkotó? Hogyan felelnek a hagyományra a két régió művészei? Hogyan érvényesül az anyag, vagy épp hogyan vonul tudatosan háttérbe? Hogyan van jelen a szakrális geometria és hogyan a spiritualitás? Miként tör elő a geg figyelmeztető jelként? De még számtalan kérdést feltehetnénk. A kiállítás ereje épp sokrétűségében rejlik, és abban, hogy ez a két párhuzamos történet mostantól szorosan összefonódik.

Mészáros Gergely: iránymutató növény

Mert Pécset és Sepsiszentgyörgyöt 2021 őszétől már nem csak az kapcsolja össze, hogy mindkét város az északi szélesség 46. fokához áll a legközelebb. Nem is csak az, hogy mindkét helyszín a történelemben különböző kulturális áramlatok csomópontja volt. A Pécsi Tudományegyetem székelyföldi karának indításával a két régió közös szellemi műhely kialakítására kapott lehetőséget, helyet adva a korlátokat és határokat áthidaló művészeti beszélgetésnek.

A párhuzamosok MÁR találkoztak Bolyai és Lobacsevszkij hiperbolikus terében. MAJD fognak találkozni a végtelenben. MOST pedig együttes erővel képviselik Sepsiszentgyörgyön ember mivoltunk két alappillérét: a művészetet és tudásunk továbbadását.

Péter Alpár: Balance

(A kiállítás december 4-ig látogatható. Finisszázsként aznap este 17 órától tárlatvezetést tartunk Péter Alpárral, a tárlat kurátorával.)

Várallyay Réka