Csíkszeredában a prefektúra kérésének tett eleget Korodi Attila polgármester, s miután többen kifejezték nemtetszésüket, tegnap hosszasan magyarázkodott egy Facebook-bejegyzésben. Előbb azt részletezi, hogy október 23-án a magyar nemzeti színekkel világították meg az épületet, majd azt hangsúlyozza, mennyire fontos nemzeti identitásunk megélése, anyanyelvünk használata, hogy a gyermekeink magyar iskolákban tanuljanak, és itthon teremtsünk életet magunknak, magyarként. Kiemeli azt is, „december 1. a magyar közösség számára nem ünnep, és mindaddig, amíg a többségi nemzet nem tartja be az 1918-ban Gyulafehérváron vállaltakat, nem is lesz!”, no meg, hogy „minél többször, minél határozottabban kell emlékeztetni a román közvéleményt ezekre a vállalásokra”. Bejegyzése végén pedig azt ecseteli, hogy Csíkszereda egy közösség, amelynek román anyanyelvű tagjai is vannak. „Intézményként, városházaként a román állam ünnepén meg kell adnunk a tiszteletet. Ez a tisztelet nem egyenlő az elfogadással, és soha nem szabad egyenlő legyen a feladással! A tisztelet a jövőépítés alapja, és pontosan annyira fontos, amennyire a magyar közösség számára fontosak az 1918. decemberében Gyulafehérváron vállaltak”.

Csakhogy ez az elfogadás és tisztelet egyáltalán nincs jelen Kolozsváron, ahol az RMDSZ koalíciós partnerének polgármestere, a liberális Emil Boc igyekszik mindent megtenni, hogy a majd húszszázaléknyi magyarság ne érezze magát otthon. Multikulturalitást hirdet, de a városi rendezvényekről valahogy mindig lemaradnak a magyar feliratok. És érdekes módon a hiányt ezúttal is egy közismert kolozsvári aktivista, Cristian Marchiș tette szóvá, ő hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy Emil Boc polgármester elődjéhez, Gheorghe Funarhoz hasonlítható: az egykori szélsőséges kolozsvári városvezető nyíltan nacionalista és kirekesztő politikát folytatott, Boc pedig burkoltan bár, de ugyanazt teszi. Magyarázkodik a kolozsvári tanács RMDSZ-frakciójának vezetője, aki szerint a sietség miatt nincsenek magyar feliratok, hogy a szervező cég ígérte, pótolja a mulasztást, de az is kiderült, két évvel ezelőtt is csak „különalkuval” sikerült elérniük néhány magyar tábla kifüggesztését.

A Csíkszereda központjában virító román nemzeti színek akkor is furák lennének, ha nem éppen a december elsejei nagy román nemzeti ünnephez kapcsolódnának, de fogadjuk el Korodi Attila érveit, legyen ez a jövőépítés alapjának tekintett tisztelet gesztusa. Csakhogy amíg ez a legkisebb viszonzással sem jár Kolozsváron például, és amíg március 15-én magyar polgármestereket büntetnek a magyar nemzeti lobogó kifüggesztéséért, egyoldalú, sőt, megalkuvó, behódoló tettnek tűnik inkább. Egy elkeseredett kistestvér kínlódásának, akinek kéznyújtását újabb és újabb taslival „jutalmazza” a nagyobb. Lehet próbálkozni, de meddig érdemes?