Eszerint a romániai családok 30 százalékában 50 lej sem jut egy-egy gyermek karácsonyi ajándékára, és minden hatodik szülő nyilatkozta azt, hogy 10 lejre sem tud csemetéinek valami apróságot vásárolni. Aki tud, azoknak a 70 százaléka is inkább valami hasznosra költi a pénzét (ruhára, cipőre), mintsem valami nem feltétlenül szükségesre, de egészében véve a szülők 74 százaléka érzi úgy, hogy nincs elég pénze karácsonyra, és 14 százalékuk fél attól, hogy fűtésre sem lesz. A falun élők egyharmadának tavaly még karácsonyfája sem volt. A World Vision Romania által november végén készített helyzetkép megerősíti, amit a legtöbben már megtapasztaltunk: hogy a járvány alatt a lakosság még jobban leszegényedett.

A nélkülözés ilyen mértéke már csak azért is megdöbbentő, mert az ország vezetői – a bal- és a jobboldaliak egyaránt – évek óta azt hangoztatják, hogy nálunk a legmagasabb a gazdasági növekedés az egész Európai Unióban. Lehet, de ha millióknak okoz nehézséget az év legkedveltebb ünnepének megtartása, akkor valami nagyon félrecsúszott: a jelek szerint egy vékony rétegnek megy nagyon jól, és egyre szélesebb tömegeknek rosszabbul.

Ez pedig a rossz politikai döntések miatt van így, amelyek nem az általános jólét megteremtését célozzák, hanem a kiváltságosokét. Mert a mindig nagy garral és ,,szociális érzékenységgel” megszavazott bér- és nyugdíjemelések csak mélyítik azokat a társadalmi szakadékokat, amelyeket amúgy főként a szociáldemokraták hoztak létre. A minimálbér emelésével ugyanis arányosan növekednek az állami fizetések is, és a nyugdíjakkal ugyanaz a helyzet: a most ígért 10 százalék egy ezerlejes jövedelemnél százlejes többletet jelent, egy tízezer lejesnél pedig ezret; a két jövedelem közötti különbség ezzel a látszólag egyenlő bánásmóddal 9000 lejről 9900 lejre nő. Ha ehhez hozzáadjuk a közalkalmazottak különböző, esetenként igen magas bérpótlékait (amelyeket nem töröltek el, sőt, újabbat készülnek bevezetni) és a pofátlan különnyugdíjakat (amelyek sorát szintén bővíteni, nem szűkíteni akarják), akkor már érthető, hogy a nagy gazdasági növekedésben miért lesznek a szegények még szegényebbek, a gazdagok pedig még gazdagabbak.

Ezt a torz rendszert kellene alapjaiban megváltoztatni ahhoz, hogy az emberek ne aggódva nézzenek a holnap elé. Lehet azt mondani, hogy nem baj, ha legalább ez a karácsony nem a vásárlásról, túlfogyasztásról, talmi csillogásról és hasonlókról szól, hanem a befelé fordulásról, családi együttlétről, ahol valóban a szeretet a legnagyobb kincs, csakhogy nagy szégyen egy európai államnak a huszonegyedik században, ha polgárainak majd háromnegyede egy évben egyszer sem tud gondtalanul ünnepelni. Vezetőink valahogy mindig elsiklanak afölött, hogy csak a háborús Szíriából vándoroltak ki többen, mint az állítólagos hazai kánaánból, pedig rajtuk áll, hogy ne így legyen. Most már van teljes jogú, kétharmados parlamenti támogatottságú kormányunk és sosem látott uniós pénzforrásunk, nincs mentség a szegénység továbbterjedésére.