A kemény német védekezés és a kihagyott helyzetek miatt több mint hat és fél percet kellett várni az első magyar gólra. Az előző mérkőzéshez képest ismét javult a védekezés, de az ellenfél több szerencsés gólt is szerzett. A támadójáték továbbra is döcögött, ezért Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány cserékkel, valamint időkéréssel próbálkozott (6–3), és sikerrel járt, mert csapata három perc alatt fordított (8–7). Mint később kiderült, ez volt az egyetlen alkalom, hogy előnyben voltak a magyarok.

Megint hullámvölgy következett támadásban, az első félidő utolsó tíz percében egyetlen magyar gól sem született. Németország ismét előnybe került, majd Bíró Blanka bravúros védéseinek köszönhetően egy ideig nem nőtt tovább a különbség, de a szünetben már ismét a németek vezettek (14–9). Sok volt a labdaeladás, ebből pedig gyors ellenakciókat vezetett az ellenfél. A középen tömörülő német védelem miatt az átlövések nem voltak hatékonyak, a beálló megjátszása nem működött, ugyanakkor a szélsőjátékot sem erőltette a magyar együttes. Klujber Katrin egy kisebb lábsérülés miatt a folytatásban már csak a büntetőlövésekre állt be.

A második felvonást len­dületesebb támadásokkal és sorozatban három góllal nyitották a magyarok, majd néhány perccel később újabb hárommal folytatták, így az ellenfél időt kért (16–16). Ekkor már a szélsőket is foglalkoztatták a magyarok, ezért a német védelemnek nehezebb dolga volt. Többször volt döntetlen az állás, de az utolsó bő tíz percben újra tanácstalanság látszott a támadásokon, ezt kihasználva Németország ismét ellépett és izgalmas végjátékban meg­nyerte a meccset. A magyarok 21 labdaeladással nehezítették meg a saját dolgukat.