Az ember áll a mindenség közepében, az emberért érdemes tenni, az emberért érdemes írni, az emberért érdemes bármit feláldozni – mondotta Miklóssi Szabó István legújabb könyve, a Gyémántmozaik című novella- és elbeszéléskötetének kedd délutáni sepsiszentgyörgyi bemutatóján a Bod Péter Megyei Könyvtárban.
Miklóssi Szabó István következetesen építő író, egyetlen nagy témaköre az ember a maga általánosságában és egyediségében – vezette fel a beszélgetést Szonda Szabolcs, az est házigazdája.
És mert az ember bonyolult lény – a szerző későbbi megfogalmazásában az egyedüli groteszk teremtmény –, hát a Király Istvánnal, a kötetet megjelentető Mentor Könyvek Kiadó vezetőjével folytatott beszélgetés sem egyszerű kérdezz-felelek párbeszéddé alakult: sok szó esett filozófiáról, teremtésről, bölcsességről, sorsszerűségről, érzésekről, de terítékre került Miklóssi Szabó István műhelymunkája, hogy hogyan hangolódik rá az író korábbi kötete után a következőre, hogy hogyan írja végül önmagát az írás, és hogy e folyamatban a szerző csak önnön elképzeléseinek rabszolgája. Felmerült az alkotott világ problematikája, Miklóssi Szabó sajátságos megközelítése szerint az emberek azt hiszik, csupán történeteket olvasnak, a sokat olvasók azonban világot olvasnak, egy olyan saját világot, amelyet a befogadó teremt meg magának, ahová el lehet húzódni: gyönyörű világ ez, nem olyan, mint amit a tévében mutatnak. És végül az írás értelméről: a szövegekben az olvasó úgy találja meg önmagát, hogy ne érezze kényszerítve erre.
