Az ember mindennapi élethelyzeteiről szólnak Nagy Koppány Zsolt legújabb kötetei, de egészen új nézőpontokból közelíti meg ezeket az élethelyzeteket, és az a vérbő humor, jótékony önirónia, mely megjelenik az írásaiban, még közelebb viszi az olvasóhoz a mindenkori embert – mondta Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója azon a Teinben tartott szombati könyvbemutatón, mely során a székelyudvarhelyi származású, Budapesten élő Nagy Koppány Zsolt három idén megjelent kötetével ismerkedhetett meg első kézből a sepsiszentgyörgyi olvasóközönség.
A könyvbemutatón Miklóssi Szabó István faggatta a József Attila-díjas szerzőt, akinek ugyancsak a napokban jelent meg legújabb kötete. Miklóssi egy személyes vallomással indította a beszélgetést, mely során lelkesen mesélt arról, hogyan ismerkedett meg Nagy Koppány Zsolt írásaival, miként került személyes kapcsolatba vele, majd elsőként arról kérdezte, hogy hétévnyi hallgatás után hogyan sikerült egyszerre három új kötettel is előrukkolnia. A szerző elmondta, hogy immár második éve a szigligeti alkotóházba jár írni, és tavaly ott kezdte el rendszerezni az elmúlt években született szövegeit. „Mintha vasreszeléket szórtam volna egy papírra, és alatta mágnest mozgattam volna, úgy csoportosultak a szövegek, úgy álltak össze, és estek szét kötetekké” – fogalmazott.
A Vendégmunkás (és a) dalai című kötetben megjelent írások egy része régi szöveg, mely korábbi könyvekben is megjelent, de nagyon szerette volna, hogy neki is legyen egy gyűjteménye székely történetekből. A kiadói szerkesztőségben ugyanis, ahol dolgozik, van egy könyvespolc, amelyen számos „székely kötet” van, és ezeket évek óta irigykedve nézte – vallotta elsőként tárgyalt kötetéről a szerző. A kétezres évek elején költözött Magyarországra, és akkoriban elég gyakran kellemetlen helyzetekbe kerültek az anyaországban élő erdélyi vendégmunkások, mely helyzeteket többnyire humorosan mutatja be a kötetbe foglalt rövidebb-hosszabb jellegzetes hangulatú történetekben.
Az Apucifoci, aminek a borítóján egy sepsiszentgyörgyi street art falfestmény látható, „a szerzői szándék szerint ugyancsak humoreszkek gyűjteménye, de hogy az olvasói recepcióban mik ezek, azt még nem tudjuk” – jelentette ki Nagy Koppány Zsolt. A korábbitól eltérően ez a kötet nem egy már letűnőfélben lévő világot ábrázol, hanem az író által megtapasztalt mindennapi valóságot, és ez sokkal személyesebb hangvételű – mondta Miklóssi Szabó István, majd átadta a szót a szerzőnek, aki elmondta, hogy az Apucifoci valóban a kispolgári élet eseményeiről szól, de a tapasztalatai azt mutatják, hogy elég kockázatos ilyent írni. Ezt akkor tudta meg, amikor az egyik írásában egy szülői közösség tagjai magukra ismertek, és többen is nagyon megsértődtek rá, hiába magyarázta nekik, hogy irodalomelméleti szempontból az elbeszélő nem azonos a szerzővel, és a szereplők sem azonosak a valóságban létező személyekkel...
A Lórúgás gyomorszájra című könyvbe ugyancsak novellák, tárcák kerültek, melyeket a szerző saját bevallása szerint igyekezett úgy összeválogatni, hogy „a tragikus történetek között vidámabbak is legyenek”. Ez tehát a legkomorabb hangvételű kötet a három közül. Eddigi élete mélypontján egy csepeli általános iskolában tanított Nagy Koppány Zsolt, ahol sok szomorú sorsú emberrel találkozott, és nagyrészt az ő élettörténeteikből jött létre a kötet. Rendkívül sok hangon mesélve rengeteg területet bejár ebben az író a groteszktől a tragikusig, a balladisztikustól a „csaknem pornográfiáig” – összegezte benyomásait Miklóssi Szabó István.
Végezetül a novella- és regényírás sajátosságairól, szerkesztői gondokról, az általános olvasói elvárásoknak való megfelelés hibáiról beszélgettek az írók, de szó esett Nagy Koppány Zsolt most készülő legújabb könyvéről is. Az est során a terítéken lévő mindhárom kötetből felolvasott a szerző, végül pedig a szokásos vásárlással, dedikációval ért véget az esemény.
