Tamás Sándor tanácselnök megjegyezte, elsők és egyetlenek az országban, akik nevet adtak fejlesztési stratégiájuknak. Azért éppen Potsa Józsefre esett a választás, mert Háromszék vármegye 1877–1903 közötti főispánja volt a térség legtermékenyebb és leghatékonyabb fejlesztője. Jelezte, a stratégiát a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szakembereivel közösen dolgozták ki, helyi szervezetek, vállalkozók, emberek konzultálásával.

A tervet Jakab István Barna alelnök ismertette. Feltette a szónoki kérdést: miért van szükség a Potsa-tervre? Elsősorban azért, mert a 2014–2020-as időszakra szóló előző Potsa-tervük érvényét veszítette, aztán plasztikusabb megfogalmazással élt: ha egy hajó nem tudja, milyen kikötőbe tart, akkor egyetlen szélirány sem kedvez neki. Kovászna megyének tudnia kell, milyen irányba tart, ezért megfogalmazták célkitűzéseiket, hangoztatta.

Célkitűzésük az, hogy Háromszék egy zöld, magasabb konnektivitással, sokszínű gazdasággal, jól teljesítő oktatási rendszerrel rendelkező megye legyen, ahol aktív vállalkozói réteg tevékenykedik. Továbbá szeretnék, hogy Háromszék példaként szolgáljon a közösségfejlesztés és együttműködés terén, olyan megye legyen, ahol a hagyományokat a városok és a vidék fenntartható fejlődésével összhangba hozzák, hangsúlyt fektetve a gazdag kultúra és erős helyi identitás megőrzésére.

A több mint 500 oldalas dolgozat első felében az elmúlt hat évet elemezték, s ebből leszűrték az akadályokat és előnyöket egyaránt, mondotta Jakab István Barna, s meg is nevezte azokat. Stratégiai akadály a népességfogyás, a megye kis mérete, a városok vonzáskörzetének korlátozottsága, a konnektivitás hiánya, a gazdaság sokszínűségnek hiánya, a képzett munkaerő hiánya, az oktatási rendszer nem megfelelő minősége, a közösségi együttműködés alacsony szintje, a társadalmi kohézió gyengesége, az alacsony életminőség, a fejletlen vállalkozói szféra.

Versenyelőnyként nevezték meg a dolgozatban a kiváló földrajzi elhelyezkedést, a hamarosan beinduló brassói nemzetközi repülőtér közelségét, a megyén át építendő Brassó–Bákó közötti autópályát, a Székelyföld-brand erősségét, a székely ember közismert komolyságát és becsületességét, Sepsiszentgyörgy pezsgő kulturális életét, a megyei és helyi önkormányzatok közötti kiváló együttműködést, a mezőgazdasági potenciált, az egészséges zöld környezetet és különleges természeti erőforrásokat, az épített kulturális örökséget és nem utolsó sorban a politikai stabilitást.

Meghatározták a stratégiai irányvonalakat: az oktatás fejlesztése és az életminőség növelése, a változatos gazdasági fejlesztés, az adminisztráció kapacitásának növelése, digitalizálása, a helyi identitás erősítése, a fizikai és digitális konnektivitás javítása, mind megyei, mind regionális szinten, területfejlesztés, zöld és integrált szakpolitikai szemlélet erősítése. A stratégiai célkitűzések tömören így foglalhatóak össze: sokszínű gazdaságfejlesztés és tudásalapú gazdaság, a turisztikai szektor fejlesztése, az életminőség növelése, a közszolgáltatások fejlesztése, a környezeti adottságok megőrzése, jobbá tétele, a területi kohézió növelése, a vidéki térségek fenntartható fejlődése.