Hogy jó az Isten,
ráüt a viharra.
Vidám szivárványt
sző a borulatra;
Igéje napfény,
az ragyog felettünk,
mit félne lelkünk?

Jön már a Jézus,
a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már
bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek
földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Ő lesz a váltság,
élet birodalma;
Változz örömre
szívünk aggodalma!
Az elhagyottnak
lesz már pártfogója,
oltalmazója.

Hitünknek lesz majd
diadalma teljes,
Atyánk az Isten,
irgalmas, kegyelmes.
A szeretetnek
fényes napja jő fel
idvezítőnkkel.

Szállj hát magasra,
szíveink reménye,
Vezess el minket
Jézusunk elébe,
Mert a váltságot
ő hozza földünkre,
nagy örömünkre.

Tamkó Sirató Károly: Ég

Ég a villany,
ég.
El ne aludjék!
Amíg minden kisgyereknek
álom nem jön a szemére
kis szobában
nagy szobában
szépen ragyogjék!

Ég a csillag,
ég.
Szépen ragyogjék!
Minden-minden jó emberre
kis országban
nagy országban
békességgel-boldogsággal
ragyogjon az ég!

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára –
mindjárt megmelegszik