Nem mindennapi tárlat nyílt szerdán a kovásznai Kádár László Képtárban, a mindhárom kiállítótermet betöltő gyűjtemény Bede Kincső alkotásait mutatja be. A művész kovásznai születésű, nem véletlen tehát a megnyitó családias hangulata, rengeteg virágcsokorral, baráti beszélgetésekkel. A Három színt ismerek a világon című tárlat a Kovásznai Művelődési Ház és a budapesti TOBE Gallery együttműködése révén valósult meg.
A kiállító művészt Konnáth Rita képtárvezető mutatta be, Bede Kincső fiatalkora ellenére számos jelentős nemzetközi elismerésben részesült már. A most bemutatott gyűjtemény darabjai eddig nem jelentek meg összességükben kiállításon, Kovászna az első helyszín, ahol ez megtörténik – húzta alá Konnáth.
A falakra helyezett fotók meglepőek. Meglepően tükröznek egy korszakot – a Nicolae és Elena Ceaușescu nevével fémjelzett időszakot, regnálásuk utolsó éveinek hangulatát. Macska melegedik a csempekályha sütőjében (ha ott tényleg lett volna meleg, a cicus szépen megpirul, de ilyen veszély annak idején nem volt), munkásasszony várja az elnök fogadóóráját, közben hátradőlve pihen egy keveset a főelvtárs irodája előtti padon. Bundasapka a fejen, őztrófeák a falon – ez utóbbiról jó lenne tudni, kinek, melyik elvtársnak a vadászélményeit örökítik meg... Aztán beállított képek, pózolva: hímzett párnahuzat a fejen, jobb és bal szemből – két személyről van szó – folyó vérkönny. Változatos, meghökkentő, elgondolkodtató...
A tárlatot Kali Ágnes költő, dramaturg nyitotta meg. Poétaként járta körbe a kiállítást, üzenetét, az előadó művész ki- és mibenlétét. A kiállítás címében szereplő három színre ugyan nem mutatott rá – hadd maradjon ez titok a látogatók előtt, érezzék meg, keressék súlyát –, de mondandójából mindenképp tükröződött: az alkotó olyan pillanatokat keresett, melyeket lényegében földi életében nem élhetett meg. Visszatekintésében súlyos képet festett a romániai rendszerváltás előtti körülményekről, szavai tükrözték, a kilencvenes évek közepén született korosztály miként látja a forradalom előtti állapotokat – foglalhatjuk össze a megnyitó lényegét.
De térjünk vissza a három színre. Kellett egy kis idő, míg érthetővé vált: „Három színt ismerek a világon” – ez nem egyéb, mint az egykori román nemzeti himnusz első pár szava. De gondolhattunk volna egyébre is. Piros-fehér-zöldre, amire annak idején nagyon vágytak az itt élő magyarok, a kommunista karhatalom vigyázó és mindent elnyomó rendszere, gépezete mellett (alatt?) is.
A TOBE Gallery képviseletében jelen volt Tomas Opitz és Puskás Bea. Tomas röviden fogalmazva mondta: Kincső olyan jeleneteket, kort mutat be, amelynek megismerésére nyitottak a nyugati társadalomban. Ennek köszönhető alkotásai nemzetközi sikere – húzta alá.
A kiállítás jövő év január 31-ig látogatható. Előzetes bejelentkezés esetében az alkotó – és más szakértők is – személyes tárlatvezetést biztosítanak iskolai csoportok számára.
