Mindkét csapat veretlenül jutott a fináléba, ahol a várakozásoknak megfelelően nagy tempóban és magas színvonalon kezdtek. Pontosabb lövéseinek és kevesebb technikai hibájának köszönhetően az olimpiai bajnok egy ötgólos sorozattal hét perc alatt elhúzott (12–7). A skandináv alakulat időkéréssel és kapuscserével próbálkozott, majd némileg kaotikussá vált a játék, a kiállításokkal tarkított hajrában pedig hatról négy gólra csökkentették a hátrányukat (16–12).

A második félidő kezdetén két és fél perc alatt négyszer talált be az Európa-bajnok, ezzel egyenlített, majd Henny Reistad vezérletével a 36. percben a meccs során először a vezetést is átvette. Meglepően sokat hibáztak ekkor a francia játékosok, ellenfelük viszont egyre jobban védekezett, ezért Olivier Krumb­holz szövetségi kapitány kétszer is időt kért. A norvég kapus, Silje Solberg remekelt a szünet után, erre alapozva csapata húsz perc alatt nagyszerű sorozatot produkált, amivel eldöntötte a finálét. A hajrában létszámfölényes támadójátékkal próbálkozott Franciaország, de a különbséget nem tudta csökkenteni, és végül meglepően simán kikapott.

Dánia nyerte a bronzérmet

A dán kézilabda-válogatott megszerezte a bronzérmet, hiszen 35–28-ra legyőzte a házigazda spanyol csapatot Granollersben. A skandináv együtes hatodik alkalommal nyert világbajnoki érmet és harmadszor végzett a harmadik helyen. A mérkőzés első harmadában szoros volt az állás (10–10), mindkét csapat többször is vezetett, ezt követően az egyre hatékonyabban védekező és pontosabban támadó dánok elhúztak (14–10), a szünetben pedig három gól volt az előnyük (16–13). A második félidő három dán góllal indult, és ekkor is a támadójáték pontosságában volt a legnagyobb különbség a két csapat között. Az előző világbajnokságon ezüstérmes spanyol gárda nyitott védekezéssel próbálkozott, ám ellenfelük gyors akciókkal reagált erre. Tíz perccel a vége előtt már kilenc találat volt a dánok előnye, és végül hét góllal győztek.