A találkozón Molnár Vilmos kitért sepsiszentgyörgyi kötődéseire és szólt legújabb kötete születésének körülményeiről is. A „téma” amúgy kimeríthetetlen, hiszen noha könyvtárnyi irodalom született róla, ma is nagyon keveset tudunk Kőrösi Csoma Sándorról, alakja azonban világszerte ismert, Japánban például buddhista szentté avatták, de Amerikában is született regény róla. A Székely Könyvtár sorozatban jelent meg nemrég egy tanulmánykötet Kőrösi Csoma Sándor – az újabb kutatások tükrében címmel, ekkor is beleásta magát a legendás világutazó élettörténetébe, s míg az említett kiadvány néhány tévhitet oszlat el, az általa írt kötet inkább mitizál, amint azt alcíme – Rendhagyó legendárium – is jelzi.

Molnár Vilmos számára amúgy természetes, hogy a természetfölötti átszövi a valóságot, igazából ugyanis szerinte a játéknál nincs is komolyabb dolog a világon, a mesék pedig nem hazudnak, hiszen az emberről szólnak, és a lényeget tekintve mindig igazat mondanak – nem véletlen, hogy eredetileg nem a gyermekekhez szólnak, hanem felnőttek meséltek egymásnak. Sokat lehet tanulni belőlük, például a letisztultságot, a gördülékenységet, a fölösleges díszítőelemek mellőzését.

A kötet apropóján zajló beszélgetés és az ízelítőnek szánt felolvasások közepette Molnár Vilmos és Miklóssi Szabó István önkéntelenül is újabb játékra hívta a résztvevőket: tudván, hogy kortársai mennyire kevéssé értették meg, ha ma élne, vajon milyen lenne Kőrösi Csoma Sándor megítélése? Molnár Vilmos szerint talán lennének „követői” – a külsőségek, a látszat uralta világban azonban vajon miként tudna beilleszkedni a nagyon lelkiismeretesként ismert Kőrösi Csoma Sándor?