Erdővidéken vasárnap zárult a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület szervezésében lebonyolított, mintegy tíz főtámogató közreműködésével összehozott, tizenhat települést együvé ölelő egyhetes kulturális rendezvénysorozat.
A szinte megszámlálhatatlanul sok rendezvényelem, koncertek, kiállítások, tudományos előadások, könyvbemutatók, kézműves-foglalkozások fő jellemzője a kamarajelleg, a kulturális és művészeti önképzés csoportos megnyilvánulása és fóruma, a gyermekektől az időskorúakig terjedő évjáratok összefogódzása, a műfaji változatosság, a meghívott vendégek Kárpát-medencei szóródása. És mindenekelőtt az a megye más térségében nem tapasztalható összefogódzás, baráti frigy, amely Vargyastól és Székelyszáldobostól Zalánpatakig, Magyarhermánytól Bölönig az egyhetes kulturális kínálatával immár tizenhatodik alkalommal is nyilvánvalóvá tette ennek a földrajzi, néprajzi, nyelvi és kulturális egységnek a történeti és kortársi összetartozását.
Ez volt — és ez lesz — tulajdonképpen a rendezvénysorozat lényege. Ezt azért is hangsúlyozzuk, mert Barótra és környékére is jellemző a napi politikai kocolódás, nemegyszer a kisszerű bakalódás, személyeskedés, különösen a választási időszakokban. Az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvényei túlléptek ezeken a személyek és közösségek életét megkeserítő emberi gyengeségeken, s ez a felülemelkedettség kellemessé és hangulatossá tette az összejöveteleket, amelyeket, ha súlypontozni akarjuk, akkor a saját évfordulót — a huszadikat — is ünneplő Kájoni Consort régizene-együttes fellépései színeztek-patináztak, de szokatlan és meglepetésszerű volt a helyi kötődésű könyvfelhozatal is: Kisgyörgy Zoltán Háromszéki vártúrakalauza, Nagybaczoni Molnár Ferenc kötete, a Tábornokok földje, Erdővidék és Antal Jenő Vadászemlékeim című önéletírása a tollforgató parádéja is volt. Hadd illesse elismerés ezért a baróti Tortoma Könyvkiadót, amely újabban egyre többet hallat magáról. És nem lenne Erdővidék erdővidék, ha a szellemi mellett nem kérné a maga jussát a természeti környezet is, fotóban, képzőművészetben vagy akár a hermányi vörös kő, a Vargyasi-szoros képében. És minden mögött ott dereng, vagy mindenből kiszól a páratlanul gazdag történelem, s ott sejlik minden mögött a székely katonamúlt, mert a régi história folyamán az erdővidékieket katonának szülte az anyjuk. És tálentumos embereknek.
Háromszéki vártúrakalauzaTábornokok földje, ErdővidékVadászemlékeim