Benkő Samu a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének kutatója, a Korunk folyóirat szerkesztője volt. A 18–19. századi erdélyi magyar művelődéstörténet kutatójaként, Kemény Zsigmond Naplójának közreadásával, a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatának szerkesztésével fontos közművelődési feladatokat látott el. Szintén jelentős szerepe volt Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában. A kommunista rendszer bukása után jelentős szerepet vállalt az erdélyi magyar tudományos akadémia szerepét betöltő Erdélyi Múzeum-Egyesület újraszervezésében és újraindításában, melynek először alelnöke, majd 1994 és 2002 között, két cikluson át elnöke volt. „Életművét meghatározta a szülőföld iránti hűség: szociográfiai munkái, jeles személyekkel készített interjúi, szerkesztett kötetei, elméleti és gyakorlati tevékenysége szűkebb pátriája, Erdély iránti föltétlen ragaszkodását fejezték ki, és mutatnak irányt a ma embere számára is” – méltatta az EME.

Szakmai tevékenységét, munkásságát számos rangos díjjal és kitüntetéssel jutalmazták Romániában és Magyarországon is. Megkapta többek között a Román Írószövetség Díját, a Nicolae Bălcescu-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Nagy Imre-emlékplakettet, a Déry Tibor-jutalmat, a Széchenyi-díjat, a Kemény Zsigmond-díjat, a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét, a Bethlen Gábor-díjat és az Arany János-életműdíjat.

„Munkásságával, szakmai presztízsével jelentősen hozzájárult az erdélyi magyar tudomány fejlesztéséhez. Életműve az erdélyi és egyetemes magyar tudományosság maradandó értéke” – méltatták munkásságát az Arany János-díj átadásakor. Ezt a díjat a magyar, főként erdélyi származású humán értelmiség szerepének és teljesítményének feltárásáért, valamint több évtizeden át végzett, kiemelkedő kutatómunkájáért kapta.

Benkő Samut Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezik végső nyugalomra.