Nagyon szeretem a karácsony körüli izgalmat (na nem a túlpörgött őrületet, amiről a minap írtam), szeretem az ajándékokat is, a meglepetéseket, minek is tagadjam. Mai napig pont úgy, mint – itt jött volna az, hogy háromévesen, de nem biztos, hogy az első emlékeim fednék a valóságot. Aztán az évek során megtanultam, megtapasztaltam az ajándékozás örömét, ami szinte jobb. Csak azért fogalmazok így, hogy ne tűnjek képmutatónak, mert továbbra is szeretek ajándékot kapni, és a meglepetésekkel sincs semmi bajom.

Voltak szűkösebb és gazdagabb karácsonyaim, voltak családban (kisebben, nagyobban) vagy „csak” barátokkal, kollégákkal eltöltött szentestéim. Annak függvényében, hogy pont mi volt a pakliban az akkor adott életszakaszomban. Hol plafonig érő fa alatt üldögéltünk, hol pár feldíszített ág mellett énekeltünk reggelig egy zongoránál. Hol egy garzonlakásban reggelig bulizva, hol kandalló mellett hegyek közti hóhullásban. Emlékszem drága ajándékokra, és banisokra, és már ahogy ezt leírtam, el is szégyelltem magam. De nem akarok hazudni, tudom, hogy mikor kaptam a pénzben mérhető értékesebb dolgokat, és mikor nem. Mert mindenre emlékszem, már csak ilyen vagyok. Az már más kérdés, hogy mi az, ami igazán nyomot hagyott bennem.

Például, amikor alig fértünk a fa alatt, mert még mindenki élt. A konyhában illatok, és boldog hangzavar. A fa alatt az aranyos kupakú zöld töltőtoll, amire vágytam. Vagy kezdő színész koromban, amikor az év végi hajrá miatt nem utazhattam haza a családomhoz, és kézről kézre szedtek szét a kollégák. Nem győztem feldolgozni a sok szeretetet, töltött tojást, káposztát, és hazahordani a temérdek kis ajándékot, amivel elárasztottak. Kaptam polcról leemelt könyvet, bakelitlemezt, tükröt és szemceruzát, francia konyakot és kézzel kötött sapkát, sálat. Aztán sok év múlva egy másik városban egy nagyon más karácsony, amikor az újszülött gyermekemmel mentem haza, és levágtuk a fenyőfa ágait, hogy elférjen a mózeskosár.

Azóta sok év telt el, sok karácsonyt megéltünk, sokfélét. Boldogat és szomorúbbat, derűsen hangosat és csendesebbet, nem mindig ugyanazokkal, nem mindig ugyanott. A karácsonyestének sem kell mindig tökéletesre sikerülnie. De vannak, amelyek nyomot hagynak.