In memoriam Papp Sándor (1931–1989) és Șuiu Gheorghe (1949–1989)
Miközben a környező országokban az átmenet békés úton történt, az 1989-es romániai forradalom a keleti blokk legvéresebb rendszerváltozása volt. Előzményei közé tartozott az 1987. november 15-i népfelkelés Brassóban, ahol diákok és munkások vonultak utcára a diktatúra elleni megmozdulásként, a pártszékházat is megtámadva.
A tömeg ellen kivezényelték a katonaságot és kemény megtorlások következtek. A külföldi közvélemény ennek hatására egyre jobban odafigyelt a szocialista Romániára és a Ceaușescu-rezsim elleni tiltakozások kezdődtek világszerte.
1989. december 11-én Tőkés László temesvári református lelkész a Magyar Televízió Panoráma című műsorában azt nyilatkozta, hogy felfüggesztették állásából, ki akarják lakoltatni, továbbá bírálta a kommunizmust és kérte a nemzetközi közvélemény támogatását. December 15-én este magyarok és románok élőláncot alkotva a református parókia körül a lelkészt védelmezve kirobbantották Temesváron a romániai forradalmat.
Az események a feljegyzések szerint 1104 halálos áldozatot követeltek, 162-en a Nicolae Ceaușescu elleni tüntetések alatt hunytak el (1989. december 16–22. között), 942-en azonban a Nemzeti Megmentési Front hatalomátvétele utáni zűrzavar idején (december 22. után). Románok, magyarok, szerbek, németek, lipovánok és mások áldozták életüket a szabadságért.
A forradalmi események Sepsiszentgyörgyön is halálos áldozatokat követeltek. December 24-én Șuiu Gheorghe üzemmérnök halálos lövést kapott. A tettest sikerült a hatóságoknak azonosítaniuk: a helyi hegyivadász katonai alakulat egyik kapitánya oltotta ki hét tölténnyel az életét.
A sepsiszentgyörgyi Farkas István az áldozatot gyermekkora óta ismerte, egy iskolába jártak. Visszaemlékezései alapján azért lőtték le az Olt-híd közelében, mert sötét hátizsákját távolról fegyvernek nézték.
December 25-én Papp Sándor éjjeliőrt is halálos találat érte. Az áldozat a helyi szállítási vállalatnál dolgozott, az Oltmező utcában, munkavégzés közben vesztette életét.
Az áldozat fia 2019-ben a Maszol portál újságrójának, Bartha Rékának elmondta, hogy édesapja a szentestét náluk töltötte, unokájának ajándékot vitt. Tisztában volt azzal, hogy életével játszik, ha kimegy az utcára, de mindezek ellenére kötelességtudatból vezérelve munkába indult. „Akkoriban nem úgy volt, mint most, hogy mindenki akkor járt munkába, amikor akart. Menni kellett, és ezt tette édesapám is, aki azt mondta nekem: fiam, ha meg is halunk, de legalább jobb világ lesz. Hát, mindannyian látjuk, hogy nem ez történt” – mondta a férfi, hozzátéve: máig nem derült fény arra, ki volt a tett elkövetője.
Harminckét évvel ezelőtt, decemberben honfitársaink a mi szabadságunkért is ártatlanul életüket adták, hogy nekünk és unokáinknak jobb sora legyen, vigyük tehát tovább a szabadság szellemét! A történelmi múlt – beleértve a közelmúltat is – eseményeit nagyon fontos ismernünk, hiszen ennek birtokában formálhatjuk érdemben a jelen történéseit.
Emlékük legyen áldott!
Huszár Szilamér
