E három fronton épp karácsony tájékán megnyitott csatának csak az egyik oka, hogy a magyarellenességéről ismert egyesület végre talált magának egy támogató pártot, valójában többről van szó.

Az idei viharos ősz, a járvány eddigi legsúlyosabb időszakában kormány nélkül sodródó ország, amelynek magára hagyott népe védelem nélkül nézett szembe az energiaárak elrobbanásával is, és a végül létrejött új kormánykoalíció, amellyel a román politikai osztály azt üzente a választóknak, hogy bárkire szavaznak, úgyis ugyanaz a korrupt és felelőtlen társaság fog döntéseket hozni – ez a káosz és kilátástalanság a szélsőségesek felé terelte az embereket. A társadalom rendet igényel, egy része kimondottan kemény kezet, és a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) pontosan ezt ígéri. A hagyományos pártok, a szociáldemokraták és a liberálisok már megmutatták, mit tudnak: egyetlen határozott intézkedésre sem voltak képesek azért, hogy megelőzzék a járvány negyedik hullámát, vagy legalább enyhítsék a hatásait, hogy ne legyen ennyi áldozat, amíg ők kakaskodnak. Magyarázhatják, hogy a választók többségét arcul köpő PSD–PNL összebútorozás szilárd parlamenti többséget biztosít, amivel könnyebben végrehajthatók a (továbbra is csak ígért) reformok, adminisztratív átszervezések és az alkotmánymódosítás, de eddig még a védettségi igazolványra vonatkozó törvényt sem tudták elfogadni.

Az emberek jól látták, hogy nem értük, hanem a ,,pénzes” minisztériumokért, jól fizető tisztségekért folyt a harc, és azokhoz fordultak, akik még ugyanúgy kívül vannak ezen a rendszeren, és radikálisan lépnek fel ellene. Tehetik, mert a PSD és a PNL, sőt Klaus Iohannis államfő is roppant engedékenyen tűri a zelegorkodásukat, a két pártban szép számmal fellelhető nacionalisták csendben örülnek is (mert ők visszafogottságra kényszerülnek, amíg az RMDSZ koalíciós partnerük). Elhatárolódást csak hébe-hóba látunk, azok is erőtlenek, ámbár Iohannis és a jelenlegi liberális vezetés hiába is kiabálna, novemberi pálfordulásuk óta úgysem hiszi senki egy szavukat sem. Ez a teljes erkölcsi hitelvesztés, no meg az ,,erős többséggel rendelkező” kormány tétovázása – ami nem csupán a járványkezelésben érhető tetten, hanem például a rendőrség sorozatos leszerepléseiben is (az olasz riportert bántalmazó Șoșoacă botrányának, illetve az amerikai és a japán nagykövetek autóit megrongáló AUR-os parlamenti betörésnek már nemzetközi visszhangja is van) – egy kudarcot vallott államot mutat, ahol a szélsőségesek büntetlenül növelhetik a feszültséget. Ők így ünnepelnek, gyűlölködve. És egyre népszerűbbek. Ezt az ajándékot kaptuk Iohannistól. Kár volt fáradoznia, már több ilyen párt is a történelem szemétdombjára került az elmúlt 30 évben. Kivárjuk ezt is.