Romániában negyvenféle szociális támogatás révén segítik a gyermekeket, időseket, fogyatékkal élőket, a családokat, nehéz sorba került embereket, ez mégsem jelenti azt, hogy jól működik a szociális ellátórendszer, hisz egyesek kimaradnak a juttatásokból, mások nem azt kapják, amire leginkább szükségük van. Makkai Péter szerint ez a szociális rendszer passzívnak nevezhető, amelyben pénzeket osztogatnak, de ami a legfontosabb, a célirányos szolgáltatás, éppen az hiányzik. A passzív azt jelenti, hogy aki valamilyenfajta szükségben van, nem átsegítik a helyzetén, és nem az a cél, hogy saját maga lábra álljon és próbáljon meg boldogulni, hanem hogy éppen ne haljon éhen, ne fagyjon meg – mondotta. Kap egy bizonyos összeget, ami sok esetben éppen csak a túlélésre elegendő, és ezzel vége a segítségnek.

Erősíteni kellene a szolgáltatásokat, hisz azon kívül, hogy a gyermekjogvédelmi és szociális gondozói rendszer ellát bizonyos számú bajba jutott vagy árva, elhagyott gyermeket és 18–19 ezer fogyatékkal élőről gondoskodik intézményesített formában, más területeken hiányos az ellátás – szögezi le Makkai. Szerinte nem fordítanak figyelmet az idősgondozásra, a különböző okok miatt hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására, a szociális étkeztetésre. Az önkormányzatok, civil szervezetek és az egyházak próbálnak valamit tenni ezen a téren, de ez messze nem elegendő.

A szociális ügyek államtitkára eredménynek tartja, hogy a pénzügyminisztériummal való együttműködés révén tavaly a költségvetés kiegészítése alkalmával sikerült elérni, hogy az idősotthonok esetében a standard fejkvóta eddigi tíz százaléka helyett harminc százalék legyen az állami támogatás, a fogyatékkal élőket ellátó intézmények pedig megkapták a szászszázalékos hozzájárulást.
 

A civileknek, egyházaknak is jár az állami támogatás

Kérdésünkre, hogy az állami szociális intézményekhez hasonlóan a civil szervezetek és egyházak által működtetett akkreditált szociális szolgáltatók is megkaphatják-e a törvény szavatolta támogatást, Makkai Péter igennel válaszolt, és részletezte, hogy sajnos ezen a téren nagyon hiányos a kommunikáció, a civilek többsége nem is tud arról, hogy ez nekik is járna.

Az a gond, hogy az igényléseket nem összesítik a megyei gyermekjogvédelmi és szociális gondozói igazgatóságok, legtöbben csak a saját intézményeikre vonatkozó kéréseket továbbítják a minisztériumnak – mondotta. Kötelességük lenne a területükön működő szociális szolgáltatókkal, az önkormányzatok szociális igazgatóságaival, irodáival egyeztetve előterjeszteni az igényt, de ezt sok esetben nem teszik meg, így sok jogosult egység kimarad a fejkvóta alapú támogatásból – ecsetelte Makkai Péter.

Felvetésünkre, miszerint sok esetben azt tapasztaltuk, hogy a civil szervezetek kopogtatnak támogatásért a szociális ügyek helyi, megyei, országos intézményeinél – gyakran hiába –, és az elmondottakból úgy tűnik, ez jelenleg fordítva van: a minisztérium keresi a civil és egyházi partnereket a szociális háló kiépítéséhez, az államtitkár azt mondta: az elmúlt tizenegy hónapban éppen ez volt az egyik célja és a megyékben tett körutak alkalmával ezt sikerült is elmondania az érintetteknek. Fontos, hogy mindkét fél megértse, nincsenek külön árkok, egy malomban kell őrölni az eredményesség érdekében, közösen kell megoldani a szociális problémákat.

Kérdésünkre, hogy a magyar történelmi egyházak élnek-e kellőképpen az adott lehetőséggel, az államtitkár azt mondta: igaz, hogy az egyházakhoz közeli civil szervezetek, mint a Diakónia Keresztyén Alapítvány, a Caritas és mások sokat tesznek ezen a téren, de ők nem vállalhatják fel a gyülekezetek, egyházközségek szintjén megjelenő összes problémát, ezért a válasza az, hogy az egyházi kisközösségek nem járulnak hozzá kellőképpen a szociális ügyek megoldásához. Míg az intézményi akkreditációk, szolgáltatási engedélyek igénylése terén az ortodox egyház 95 százalékban van jelen, például szociális konyhákat nyit meg tucatjával, a magyar történelmi egyházak gyülekezeteitől ritkán érkezik kérés szociális jellegű szolgáltatás jóváhagyására – részletezte az államtitkár. „Az egész szociális gondolkodásba igyekeztem bevinni, hogy az egyházaknak milyen komoly szerepük van a szociális háló kiépítésében. Az egyházak és az egyházi intézmények azok, amelyek a társadalom hajszálereinek szintjéig eljutnak, gondolok a falusi kisközösségekre, családokra, ők vannak közel hozzájuk. Az egyházakra nagyon komolyan számítunk, komoly feladat hárul rájuk a szociális háló kiépítésében, és kérem, az egyházak ezt vegyék komolyan, hisz ugyanolyan szolgáltatók lehetnek, mint a civil és állami intézmények, és ezért a támogatásokat is ugyanúgy kaphatják.”
 

Embertől emberig

Makkai államtitkár nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az állami szociális rendszerben dolgozókkal megértesse, a szociális problémákat személyre szabottan kell megoldani. Eddig sémák szerint jártak el, egy benyújtott kérés alapján az önkormányzatok szociális igazgatóságainak, irodáinak munkatársai összeállítottak egy iratcsomót, azt továbbították a szociális kifizetési ügynökségnek, az jobb esetben megítélt egy adott támogatást, és azzal letudták az esetet – mondotta. Igaz, hogy a terepmunkához, a személyes helyzetfelméréshez még legalább négyezer szociális munkásra lenne szükség, képzésükről az ország nagy egyetemi központjaival egyeztettek, de enélkül nem hatékony a valamilyen szükségben lévő ember segítése – hangsúlyozza az államtitkár.

Ha minisztériumi tevékenységéről mérleget kellene vonni, mit mondana? – kérdeztük. „A tizenegy hónap elején is mondtam, ez hatalmas rendszer, aminek az elmozdítása sok időbe, energiába kerül. Úgy érzem, az irány már kezd látszani, és tudjuk, merre kellene haladni. Ebben a rendszerben nagyon látványos változásokat rövid időn belül nehéz felmutatni, de ha ezen az úton tudunk tovább haladni, akkor lesznek olyan kézzel fogható eredmények, amelyek az időseknek, gyermekeknek, fogyatékkal élőknek az életminőségét javítani fogják, és ez a legfontosabb feladat.”