Farkas Réka
Rágalom Tamás Sándor megyeitanács-elnök szerint, hogy a megyei önkormányzat lebeszéli a helyi tanácsokat a népszavazás kiírásáról. Háromszék első embere idegesen magyarázta: a helyi önkormányzatok nem alárendeltjei a megyének, így se pénzzel, se tanáccsal nem befolyásolhatják döntéseiket.
A papírforma szerint mindez valóban így van, a megyei tanácsnak tulajdonképpen koordináló szerepe lenne, ám a nyers valóság mégis azt mutatja, továbbra is sikerül kézben tartaniuk a polgármestereket. Jó példa volt erre a legutóbbi pénzelosztás, melyhez a nyomaték kedvéért mellékelték Markó Béla elnök a sikert RMDSZ-nek vindikáló levelét is. Hiába tagadja most Tamás Sándor, egyértelmű volt, hogy azok kaptak pénzt, akik a megyei és országos pártvezetés szerint megérdemelték.
Nem véletlenül próbálta a népszavazás nyílt támogatására rávenni a megye vezetőit az MPP, hisz az elmúlt hetekben újabb körlevél indult útjára. A szövetségi elnöki hivatal álláspontját a Kovászna, Hargita és Maros megyei RMDSZ-es polgármesterek és tanácstagok figyelmébe ajánlják, és ebből egyértelműen kiderül, ,,egyelőre" nem találják célszerűnek a népszavazás kiírását, az SZNT által javasolt forma az RMDSZ jogászai szerint nem elfogadható, és majd a választások után elemzik: kell-e, lehet-e, s ha igen, milyen referendumot érdemes támogatni.
Nem csoda tehát, hogy az RMDSZ-es vezetésű települések sorra táncolnak ki a népszavazásról szóló határozat napirendre tűzése alól. Ahol még néhány hete lelkesen fogadták a kezdeményezést, most fanyalognak, halasztanak, leszavaznak. Számos példa bizonyítja, hogy eredményes volt az elnöki beintés. S bár hivatalos alá-fölérendeltség nincsen, a polgármesterek, tanácstagok lakosság által megválasztott szabad döntési joggal rendelkező tisztségviselők, a pártvonalon érkező ajánlás (utasítás!) olyan súllyal érvényesül, mint az átkos kommunizmusban.
Együtt, tovább! — hirdeti az RMDSZ kampányszlogenje, ám úgy tűnik, ebbe az együttbe semmilyen más ötlet, elképzelés nem beilleszthető. Bár Izsák Balázs SZNT-elnök megkeresésére tanulmányozták a népszavazás megszervezéséről szóló javaslatot, a kezdeményezőt válaszra sem méltatták. Vita, érvek és ellenérvek ütköztetése helyett pártvonalon elintézték az ügyet, és halálra ítéltek egy jobb sorsra érdemes ötletet. Mi meg várhatjuk, hogy a választások után a mindenek fölött rendelkező hatalmasok döntsenek: létezik-e olyan lépés autonómiaügyben, amely számukra elfogadható, vállalható?
