Kedves Gyuszi! Fiatalon a kolozsvári táncházban ismerkedtünk meg, majd nagyjából egy időben érkeztünk Székelyföldre, te Kézdivásárhelyre, én Sepsiszentgyörgyre. Az 1970-es évek végén, a 80-as években sok erdélyi magyar fiatalnak a mérnöki pálya tűnt megfelelőnek, így neked is. De te más utat választottál, a kolozsvári táncháztól kezdve az utolsó pillanatig a kultúra, a népzene, néptánc, a művészet területén tevékenykedtél, szerveztél, létrehoztál és így alkottál. Kézdivásárhelyen rövid időn belül a művelődés mindenese lettél, a Népszínház aktív tagja, a kézdivásárhelyi táncház szervezője és oktatója, majd 1986-tól 1990-ig a csavargyári műkedvelő néptáncegyüttes vezetője, oktatója, koreográfusa, táncosa és előadás-szervezője. A regnáló hatalom tiltása ellenére nemcsak táncházakat szerveztél, hanem népzenei és táncgyűjtéseket is. Emlékezetes és ma már rendkívül értékes az általad szervezett 1989. júliusi palatkai és a 89-es decemberi gyimesi gyűjtés.

Számomra természetes volt, hogy 1989 véres év végéjén téged értesítselek elsőként nagy és merész álmomról, egy újabb, székelyföldi hivatásos táncegyüttes létrehozásának tervéről. Az álmunk megvalósult, lett belőle Háromszék Táncegyüttes. Vitáink, nézetkülönbségeink ellenére öt évig jól kiegészítettük egymást. Én forrófejű, fiatalon gyakran lázadó voltam, míg te higgadt és megfontolt. Az idő bebizonyította, te vagy, voltál a megfelelő vezető, a szó igazi értelmében „igazgató”. Neked köszönhetően a Háromszék Táncegyüttes első 30 éve kivételesen alakult, az összes nehézség, akadály ellenére a repertoár, a koreográfiák, előadások sokszínűsége és színvonala bizonyítja, nem hiába dolgoztál! Ezek után nem lesz könnyű a folytatás. Több közös tervünk vált valósággá, a sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozók, az Erdélyi Néptánctudás Tár. Előkészületben lévő következő előadásunkat, a Madách-i Tragédia adaptációját megelőzte a te tragédiád. Eddig soha nem mondtam neked: nem kellett volna eljönnöm a Háromszéktől, ma már látom, ketten kellett volna járjuk ezt az utat.

Személyedben nemcsak a Háromszék Táncegyüttes vezetőjét veszítettük el, hanem az erdélyi táncházmozgalom, népzenei és néptáncélet fáradhatatlan és mindenre figyelő szervezőjét is.

Kedves Gyuszi! Nyugodj békében, emléked maradjon áldott!

Könczei Árpád