Hát így vagyok én ezzel a mostani választással is. A régiekre azért nem akarok szavazni, mert már ismerem őket, mint a rossz pénzt. Az újakra meg azért, mert egyáltalán nem ismerem őket. Pedig szavazni csak el kellene mennie mindenkinek. Mert ha szavazunk, ha nem, valakik úgy is bejutnak a parlamentbe. Ha választunk, akkor legalább tudjuk, hogy kit kell szidni. De valahogy ez a kampány nem az igazi. A helyhatósági választásokon milyen sziszifuszi munkát végeztek a plakátozók! Mint Kőműves Kelemen. Amit nappal kiragasztottak, azt letépték éjjel, amit éjjel kiragasztottak, azt letépték nappal. És azoknak a kampányrendezvényeknek igenis volt hasznuk. Hol gulyásfőző versenyt kellett végigkóstolgatni, hol a Mici néni csórékolbászával etettek, és esetleg megdobtak egy-egy sörrel is. De volt, aki még csomagot is kapott: olajjal, cukorral, liszttel. No, körülbelül ennyi haszon volt a választásokban. De, úgy néz ki, most még ennyi sem lesz. Olyan csendes ez a kampány, mint a hajnalok. Az a néhány plakát, amelyen a mieinket látni, csupa általánosságot mond. Sehol egy csepp autonómiaígéret. Úgy látszik, taktikát változtattak a kampányolók. Addig mondtuk, hogy nem tartják be ígéreteiket, hogy most nem ígérnek semmit. De azt aztán be fogják tartani! Pedig most lenne ürügy a nagy ígéretek be nem tartására. Mert a gazdasági válsággal mindent ki lehet majd magyarázni. A román pártok közül leginkább Szentgyörgyön a belvárosi református templom melletti SZDP-s plakát ragadott meg: Geoană mester hívei körében állva áldást ad a templomból kijövő híveinkre. Olyan vérszegény a kampányolás, hogy attól tartok, az emberek nem is fogják tudni, választások lesznek. Egyedül Tăriceanu és Băsescu kampányol. Az elnök meglátogatott két autógyárat és más külföldi érdekeltségű vállalkozásokat is. Mivel beengedték, azt a következtetést vonta le, hogy ezek a gyárak esetleg csak ideiglenesen zártak be. A miniszterelnökkel együtt a két autógyárat akarják megmenteni. Erre már van is ígéret. Nem tudom, lesz-e pénz is rá? Mert Amerikában nincs. Ott a három autógyártó óriás vezére elment pénzt koldulni a Kongresszushoz. Csak rosszul léptek fel. Az alkalomhoz illő öltözékben kellett volna. Mondjuk mezítláb, rongyosan és lyukas kalapban. Mikor meghallgatták, megkérdezték tőlük: mivel is jöttek? Mondták, hogy magánrepülővel. No, ez volt a baj. Ők viszont úgy számították, hogy ilyen nagy funkciókban csak nem alacsonyodhatnak le oda, hogy együtt repüljenek holmi földi halandókkal, rendes járaton, a turistaosztályon.