Gazda Zoltán elnök elmondta, ,,ha a székelység jogos igényét, a minimumot, az autonómia megadását, amelyet népszavazással is alátámasztottunk, a román hatalom nem hajlandó teljesíteni, akkor szélesebb körű önrendelkezésért szállunk síkra". Kifejtette: az ENSZ alapokmánya kimondja, minden népnek joga van az önrendelkezésre, a trianoni diktátum által megrajzolt mesterséges határok a közelmúltban megváltoztak, de a magyar nép nem lelte azóta sem meg igazát. ,,Ennek eléréséért a leghatározottabb módon indítjuk el küzdelmünket. Be kell látnunk, hogy az autonómia eléréséért indított harcban az MPSZ túl óvatosan politizált, többet kellett volna kérni, hogy a román politikum kompromisszumos megoldásként bár a minimumot, a területi autonómiát megadja. Ezt a tévedést kell orvosolnunk az elkövetkezőkben" ― fejtette ki Gazda, aki azt is hangsúlyozta, törvényes keretek között, a román és a Románia által aláírt nemzetközi szerződések, jogrend figyelembevételével járnak el.

A megemlékezés hétfőn Sepsiszentgyörgyön a központi parkban, a volt országzászló helyén kezdődik 17 óra 55 perckor, ötperces harangzúgással. Ünnepi beszédet mond Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke, Bayer Zsolt újságíró, és elhangzik Babits Mihály Csonka Magyarország című verse, imát mond a szétszabdalt magyar nép újraegyesítéséért és felépüléséért Kovács István unitárius lelkész.

Az MPSZ felkéri a résztvevőket, hogy tűzzenek fekete szalagot, ugyanakkor, ha zászlót visznek magukkal, arra is tegyenek fekete szalagot. Gazda Zoltán egy héttel korábban kezdeményezte, hogy az RMDSZ társszervezőként vegyen részt a megemlékezésen. Tóth-Birtan Csaba, a városi RMDSZ elnöke levélben utasította vissza az ajánlatot. Kifejti, meggyőződése, hogy az RMDSZ-nek és az MPSZ-nek együtt kell működnie az egyéni és kollektív jogaink biztosításában, azonban úgy gondolja, hogy a romániai magyarságot egységes ernyőzervezetnek kell képviselnie, és a pluralizmusnak ezen belül kell érvényesülnie. Távolmaradásukat egyrészt azzal indokolja: az MPSZ az elmúlt időszakban folytatott sorozatos vádaskodása miatt kibékíthetetlen ellentét alakult ki a két szervezet között, másrészt kifejti: nem találja helyesnek és időszerűnek a megemlékezést, és nem lát elérhető lehetőséget a Trianon okozta sebek orvoslására. Véleménye szerint más utat kell keresni, és ehhez partnernek megnyerni a többségi nemzet képviselőit, a sebek feltépése helyett a közös jövő építésére kellene összpontosítani.