Az elégedetlenség okai

A kazah kormány január 1-jétől életbe lépett intézkedésével megszüntette a lakosság nagy többsége által a benzin alternatívájaként használt üzemanyag, a cseppfolyósított gáz (LPG), más nevén autógáz árszabályozását. Ennek következménye az lett, hogy majdnem kétszeresére ugrott az üzemanyag ára. Január 2-án tiltakozó tüntetések robbantak ki, amelyek gyorsan kiterjedtek az egész országra. A lakosság elégedetlensége már az autógáz árnövekedése előtt is nőtt, a sokakat érintő szegénység, a kirívó vagyoni és jövedelmi különbségek, a gyors ütemben növekvő infláció, a fontos fogyasztási cikkek drágulása és a bérek stagnálása mellett a vezetés tétlensége, a korrupció és a nepotizmus folytonosan táplálta ezt. A három évtizeddel ezelőtt függetlenné vált öt közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaság közül messze Kazahsztán a legnagyobb és a leggazdagabb. A hatalmas kőolaj -, földgáz -, szén -, uránium- és nemesfémtartalékokkal rendelkező ország lakosai ennek nem lehettek haszonélvezői, csak a hatalom közelében levők. A jelek szerint lehetséges, hogy a kazah tömegeknek most telt be a pohár.

Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök először békésebb hangot ütött meg, csillapítani igyekezett az elszabadult indulatokat: lemondatta a teljes kormányt, visszaállították az üzemanyagok és más fontos fogyasztási cikkek árszabályozását, reformokat és politikai átalakulást ígért. De a helyzet egyre kezelhetetlenebbé vált. A kazah államfő hangnemet váltott, a tüntetőket külföldiek befolyása alatt álló terroristáknak nevezte, és az Oroszország mellett öt másik egykori szovjet tagköztársaságot (Fehéroroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán) tömörítő katonai szövetség, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ) államfőinek segítségét kérte az országot fenyegető „terrorveszély” ellen. A szervezet békefenntartó csapatokat küldött Kazahsztánba a helyzet stabilizálása érdekében, amit pár nap alatt többé-kevésbé sikerült is megvalósítani.

Orosz terjeszkedés, szovjet hatalom

Terjeszkedése során az Orosz Birodalom a 19. században hatolt be Közép-Ázsiába, és a cár uralma alá hajtotta a mai Kazah Köztársaság területét is. Az oroszok kiépítették közigazgatásukat, katonai helyőrségek, laktanyák épültek. Az 1890-es években nagyszámú szláv telepes költözött be erre a területre. A földért és a vízért az újonnan érkezettek és a kazahok versengtek egymással, ami feszültséggel járt és kölcsönös ellenszenvet váltott ki. Az Orosz Birodalom összeomlását követő polgárháború után Kazahsztánban is szovjethatalom jött létre. 1926 és 1939 között a kazah lakosság lélekszáma 22 százalékkal csökkent az éhínség, az erőszak és a kivándorlás miatt. Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság csak 1936-tól létezett, 1920-tól az Orosz SZSZSZK részeként Kirgiz Autonóm SZSZK volt. (A 20-as évek derekáig, hogy az orosz kozákokól megkülönböztessék, a kazahokat kirgizeknek nevezték.) 1925-ben a Kirgiz ASZSZK Kazah ASZSZK-ra változtatta nevét, és az Üzbég SZSZK-hoz csatolták. 1936-ban pedig az „önálló” Kazah SZSZK a Szovjetunió akkori 11 tagköztársaságának egyike lett.

A második világháborús erőfeszítések támogatására erőteljes iparosítás indult, gyárak épültek, bányákat nyitottak. Ennek ellenére J. V. Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halálakor Kazahsztán még állattenyésztésen alapuló, kifejezetten mezőgazdasági terület volt. Nyikita Sz. Hruscsov 1953-ban meghirdetett, nagyratörő „szűzföld”-programja (melynek során a nomádok legelőiből a Szovjetunió fő gabonatermő vidékét alakították volna ki) vegyes eredménnyel zárult. Kazahsztán gazdasági szerkezetén lényegében nem változtatott a brezsnyevi modernizáció sem. De generációkkal később is katasztrofális környezeti és ökológiai hatással volt Lavrenyij P. Berija szovjet belügyminiszter és NKVD-főnök 1949-ben hozott döntése, amivel Kazahszán területén, Szemipalatyinszkban (ma Szemej) szovjet atomkísérleti telepet hoztak létre. A Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett peresztrojka és glasznoszty politikája Kazahsztánban nem várt eseményekhez vezetett. 1986 decemberében kazah fiatalok tömegtüntetésen tiltakoztak az akkori főváros, Alma-Ata (ma Almati) utcáin és terein Dinmukhamed A. Kunaev, a Kazah Kommunista Párt kazah nemzetiségű első titkárának moszkvai utasításra történt leváltása, illetve az orosz nemzetiségű, Oroszországból érkezett Gennadij V. Kolbin kinevezése ellen. A hatóságok kemény fellépése következtében több ember életét vesztette és sok tüntetőt bebörtönöztek.

A kommunista boldogulás idillikus képe, mely mögött a szegénység és elnyomás nyilvánvaló volt, a peresztrojka éveiben szovjet Közép-Ázsiában is fokozatosan szétesett. Az emberek erőt vettek magukon, elvetették a „szovjet ember”, a „szovjet nép” címkéket, és bátran kinyilvánították kazah, üzbég, türkmén, kirgiz, tadzsik stb. identitásukat és azt, hogy muzulmánok. Közép-Ázsiában ez a folyamat nem vezetett olyan méretű erőszakhoz, vérontáshoz mint például a Kaukázusban vagy a Dnyeszter mentén. 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásakor az öt közép-ázsiai köztársaság – Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán és Tadzsikisztán – kikiáltotta függetlenségét. A különválás kezdetekkor éppen Kazahsztán esetében nem tűnt zökkenőmentesnek. Ez volt az egyetlen köztársaság, amelynek, amikor a Szovjetunióból kivált, az őslakos etnikai elem, a kazah a népességnek csak viszonylagos többségét alkotta: az 1989-es népszámlálás adatai szerint a lakosságnak csak 40 százaléka volt kazah, 39 százaléka pedig orosz. Kazahsztán függetlenségét 1991. december 16-án kiáltotta ki.

Szolzsenyicin Kazahsztánról

1990. szeptember 18-án jelent meg Alek­szandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író Hogyan rendezzük be Oroszországot? című dolgozata. A szerző jónak látta, ha Oroszország elengedi „külső birtokait”, de Ukrajna, Fehéroroszország, részben Kazahsztán és a nemzetiségek lakta kisebb területek kiválási szándékával már nem értett egyet. „Ami Kazahsztánt illeti: Kazahsztán óriási területét a kommunisták ész nélkül, ahogy esik, úgy jön, átszabták: ha egy területet a vándorló birkanyájak évente egyszer felkerestek, akkor az már Kazahsztán. Egyébként is azokban az években azt tartották: teljesen mindegy, hogy hol húzódnak a határok, várunk még egy kicsit, és valamennyi nemzet egy nemzetté olvad össze. (…) Egyébként Kazahsztán 1936-ig még az OSZSZSZK autonóm köztársasága volt, később emelték szövetségi köztársasági rangra. Áll pedig az a terület Dél-Szibériából, az Urál-vidék déli részéből, no meg a központi sivatagi területekből, melyeket azóta oroszok, elítélt rabok és oda száműzött népek alakítottak és beépítettek. Így aztán ma ebben az egész felfújt Kazahsztánban a kazahok hányada a népesség felénél jóval kisebb. A főleg valóban kazahok által lakott terület az a hosszú déli sáv, amely a keleti peremtől nyugatra csaknem a Kaspi-tengerig terjed. És ha ők ebben a sávban külön akarnak válni, Isten áldása rajta” – állapította meg az orosz író.

Ide kínálkozik egy megjegyzés: a volt szovjet szocialista köztársaságok határai a felbomlott Szovjetunió utódállamainak határai lettek. Nem vették figyelembe, hogy előbbiek határait – annak idején – önkényesen állapították meg, nem számoltak a területek történelmi kötődésével és az azokon élő etnikumok elhelyezkedésével.

Bajkonur

Kazahsztán egyik legismertebb városa a Szir-Darja folyó jobb partján fekvő, űrrepülőteréről híres Bajkonur. A várost a szovjet időkben, 1955-ben hozták létre Leninszk néven, 1995 decemberétől viseli az űrrepülőtér, Bajkonur nevét. 2014-ben 39 266 lakosa volt. Innen, a legnagyobb szovjet (ma orosz) űrközpontból indították 1957. október 4-én az első műholdat (Szputnyik–1), 1961. április 12-én pedig a Vosztok–1 űrhajó fedélzetén az első embert (Jurij Gagarin) a világűrbe. Jelenleg innen indulnak a Nemzetközi Űrállomásra az orosz Progressz és Szojuz űrhajók. A Szovjetunió megszűnése óta Bajkonur 6000 négyzetkilométer területű körzetét Oroszország a független Kazahsztántól béreli, az érvényes szerződés szerint 2050-ig, 2004 januárjától a bérleti díj évi 115 millió dollár. Annak ellenére, hogy Oroszország a Távol-Keleten, a Bajkál–Amur vasútvonal mentén Vosztocsnij néven új űrközpontot épített, Bajkonur használatára továbbra is igényt tart. Elvesztése az idén januári zavargások nyomán komoly csapás lett volna az orosz űrprogramra.

„Öreg, takarodj!”

A felugrott autógázárak ellen indult tüntetések meglepő gyorsasággal ellenzéki demonstrációkká, majd zavargásokká és fegyveres összecsapásokká alakultak át. Nem kizárt a külföldi beavatkozás sem. A tüntetők több városban is azt skandálták, hogy „Öreg, takarodj!” – ez egyértelműen az országot 2019-ig elnökként irányító, 81 éves Nurszultan Nazarbajevre utalt, aki hosszú politikai pályafutása során különböző tisztségekben több évtizeden át vezette az országot: 1984-től a Kazah SZSZK miniszterelnöke, 1989-től a Kazah Kommunista Párt KB első titkára, 1990–91-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának is tagja volt, a Szovjetunió széthullása után pedig az önálló Kazahsztán első elnöke lett. 2010-től a „Nemzet Vezetője” cím birtokosa. Szabadnak aligha nevezhető választásokon többször újraválasztatta magát, diktatorikus államot, ellenzék nélküli rendszert, lényegében egypártrendszert épített ki. Személyi kultusz övezte, rendszerének velejárója volt a nepotizmus. 2019 márciusában a kazah parlament egyhangúlag megszavazta, hogy az 1997-ben kijelölt fővárost, Asztanát (régi neve Akmola) Nurszultannak nevezzék át a független Kazahasztán első elnöke, Nurszultan Nazarbajev tiszteletére. Ugyanakkor a parlament felsőháza elnökévé választotta Nazarbajev legidősebb lányát, Dariga Nazarbajevát. Ugyancsak 2019 márciusában az „Öreg” váratlanul bejelentette lemondását a köztársasági elnöki tisztségről. Tisztségéből azonban úgy távozott, hogy maradt: többek között a Nemzetbiztonsági Tanács élén, ami lehetővé tette, hogy felügyelje utódja, Kaszim-Zsomart Tokajev elnöki munkáját. A zavargások vagy népfelkelés napjaiban utóbbi elmozdította az exelnököt az említett nagy hatalmú testület éléről, és elkezdte a volt elnökhöz hű  hivatalnokok leváltását, köztük Nazarbajev unokaöccsét, a hírszerzés igazgatóhelyettesét.

Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a 2019 óta működő kétpólusú átmeneti rendszer és az egész Nazarbajev-korszak véget ér. A népharag számára olajat jelentettek a tűzre azok a nemzetközi sajtóban keringő hírek, hogy a gyűlölt elnök több közeli és távoli rokona mesés vagyonra tett szert, s az elnöki család tagjai számos luxusingatlan tulajdonosai a nyugati világban. Lehet, hogy örökre megválaszolatlan kérdés marad, melyek voltak azok a belső és külső erők (mert bizonyára voltak ilyenek), amelyek a háttérből, a népharag által teletöltött pohár „vizein” a hatalom irányába akartak hajózni 2022 januárjában Kazahsztánban.

Németh Csaba