Az 1568. január 6–13-a között Tordán tartott erdélyi országgyűlés – „Ez Erdélyországbéli három nemzetül magyarországbéli atyánkfiáival egyetembe való végzésink, melyeket végeztünk ez mostani rész szerént való gyűlésünkbe, kit urunk ő felsége az elmúlt Vízkeresztnapjára tértetett vala ide Tordára 1568. esztendőben” – vallásügyi határozatát úgy értékelik, hogy a világon először hirdették meg a lelkiismereti és vallásszabadságot. A Magyar Unitárius Egyház zsinata 2002-ben január 13-át a vallásszabadság napjává nyilvánította, ezt követően Magyarország Országgyűlése 2018. február 20-án egyhangúlag elfogadta Az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a vallásszabadság napjáról című törvényt, illetve hivatalosan is emlékünneppé nyilvánította január 13-át. Az unitárius egyház ezt a dátumot tartja születésnapjának. Ebből az alkalomból ma, a vallásszabadság napján megjelenő Történelmünk rovatunkban szemlézünk Kovács Sándor és Simén Domokos Egyháztörténeti áttekintőjéből, melynek alapjául szolgált Erdő János Útmutató évszámok az unitárius egyház múltjából című tanulmánya.
Dávid Ferenc
1510–1520: Kolozsváron megszületett Dávid Ferenc. Születésének dátumát nem ismerjük pontosan. Apja a szász nemzetiségű Hertel Dávid, anyja valószínűleg magyar. Nevét az akkori humanista szokás szerint apja keresztneve után Franciscus Davidisként jegyzi, magyar nyelvű környezetben a Dávid Ferenc névalakot is használja.
1545–1551: A kolozsvári, gyulafehérvári és brassói iskolák elvégzése után Dávid Ferenc külföldi tanulmányokat folytat a wittenbergi és a frankfurti egyetemen. A teológia és a bölcsészet terén kiváló tudást szerez, megismeri a reformáció eszméit.
1551–1555: Hazatérése után Besztercén iskolaigazgató, Petresen lelkész, majd Kolozsváron 1553-tól iskolaigazgató. Az első magyar protestáns főiskola rektora, segítőjének Basilius Istvánt választja. 1555-ben választás eredményeként Kolozsvár főlelkésze lesz. Ettől kezdve az Erdélyben kibontakozó reformáció egyik vezéregyénisége.
1555: A széki zsinaton Dávid Ferenc az erdélyi reformáció elismert teológusaként Stancaróval, az olasz szabadgondolkodóval vitázik a megváltás tanáról. A zsinat határozatainak megvédésére írja meg és adja ki Dialysis címmel első latin nyelvű munkáját.
1563: Erdélybe érkezik Giorgio Biandrata olasz orvos, antitrinitárius hitújító, a fejedelem orvosaként és belső tanácsosaként vezető szerepet vállal az erdélyi reformáció küzdelmeiben.
1566. január 20-án a kolozsvári főtéri templom szószékén mondja el Dávid Ferenc első unitárius szellemű prédikációját.
1566. április 24–27.: Az első gyulafehérvári hitvitán Dávid Ferenc és Méliusz Juhász Péter Isten egységének és háromságának kifejezésbeli kérdéséről vitázik. Jelen van János Zsigmond fejedelem is.
1567: János Zsigmond átadja Dávid Ferencnek a gyulafehérvári nyomdát, és ezáltal elősegíti a reformáció terjesztését. Dávid Ferencnek még ebben az évben két magyar (Rövid magyarázat, miképpen az Antikrisztus az igaz Istenről való tudományt meghomályosította; Rövid útmutatás az Istennek igéjének igaz értelmére) és egy latin nyelvű munkája jelenik meg (Refutatio scripti Petri Melii), közülük a legjelentősebb a Rövid magyarázat. Ebben az unitárius reformáció hitelveit fejti ki a Biblia alapján.
A vallásszabadság törvénye
1568. január 6–13.: Az erdélyi országgyűlés Tordán – a világon először – törvénybe foglalja a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ez a határozat a korabeli Európában példátlan módon tette lehetővé a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást, s ezzel az erdélyi unitárius egyház megalapításához és állami elismeréséhez vezetett. A törvény előkészítésében Dávid Ferencnek fontos szerepe volt.
A tordai országgyűlés vallásügyi határozata: „Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezött, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyögessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.”
1568. március 8–18.: A második gyulafehérvári hitvita után az erdélyi magyar egyház elveszíti helvét – későbbi fogalomhasználattal: református – jellegét, és túlnyomóan az újonnan bevett vallás követője lesz. A hitvita következményei az unitáriusok győzelmét valószínűsítik. A hagyomány szerint a hitvitáról hazatérő Dávid Ferenc az akkori Tordai utca szegletén levő kerek kőre állva mond beszédet, amelynek hatására Kolozsvár lakosságának nagy része unitárius vallásra tér. (Ez a kerek kő a kolozsvári belvárosi unitárius templomban látható.)
Ebben az évben Dávid Ferenc irányításával Hoffhalter gyulafehérvári nyomdájában több teológiai munka is megjelenik. Ezek közül a legfontosabbak: De Falsa et vera unius Dei cognitione (Az egy Isten hamis és igaz ismeretéről) és Az Szent Írásnak fundamentumából vett magyarázat.
Kolozsváron a magyar és a német (szász) unitáriusoknak közös, kétnyelvű egyházközsége és istentisztelete van. A városi tanács tagjai unitáriusok.
1569: Az év elején Heltai Gáspár kolozsvári szász lutheránus prédikátor, magyar író, bibliafordító és nyomdász Dávid Ferenc követője, munkatársa lesz.
1569. október 20–25. között Nagyváradon magyar nyelven tartanak hitvitát, hogy azt a nép is érthesse. A hitvita jegyzőkönyvét Dávid Ferenc 1570-ben adja ki Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában. A hagyomány szerint a hitvitát követően mintegy háromezren csatlakoznak Dávid Ferenc vallásához.
1570: Ettől az esztendőtől kezdve több mint két évtizeden át számos külföldi szabadgondolkodó és háromságtagadó teológus talál menedéket Erdélyben: Johann Sommer, Adam Neuser, Christian Francken, Jacobus Palaeologus, Mathias Vehe-Glirius és mások. A menekültek patrónusa Gerendi János és köre, akik szinte valamennyi menekültet vendégül látnak, és tanaikat többé-kevésbé beépítik eszmevilágukba.
1571. január 6–14.: Az erdélyi országgyűlés Marosvásárhelyen megerősíti az 1568. évi tordai országgyűlés vallás- és lelkiismereti szabadságot kinyilvánító határozatát. Ettől az esztendőtől kezdődően az unitárius vallás bevett felekezetté (recepta religióvá) válik Erdélyben.
1571. március 14-én meghal János Zsigmond, az unitárius reformáció pártfogója. János Zsigmond halála után Dávid Ferencnek két fontos munkája jelenik meg: Az egy ő magától való felséges Istenről és az ő igaz fiáról, a názáreti Jézusról és Az egy Atya Istennek és az ő áldott szent fiának, a Jézus Krisztusnak istenségéről igaz vallástétel.
Katolikus restauráció
Báthori István, Erdély új fejedelme a katolikus egyház restaurációjára és az unitarizmus visszaszorítására irányuló valláspolitikát vezet be. A gyulafehérvári nyomdát elveszi az unitáriusoktól, majd 1571 szeptemberében bevezeti a cenzúrát. Ennek értelmében a fejedelem megtiltja a régi vagy új írók vallásos munkáinak engedély nélküli kiadását és terjesztését. A következő évben érvénybe lépteti az ún. innovációs törvényt, amely szerint tilos minden újabb vallási reform, az újítókat pedig maga a fejedelem bünteti meg.
1574: Az első unitárius mártír halála: a nagyharsányi (Baranya megye, Magyarország) hitvitában részt vevő Alvinczi György unitárius prédikátort – vallási ellenfelei kérésére – a török hatóságok halálra ítélik és kivégzik. Az unitárius hitelvek Magyarországra is átterjednek.
1576. január 28.: A medgyesi országgyűlésen Dávid Ferenc unitárius püspöki tisztségét hivatalosan is elismerik, és ezáltal megerősítik az unitárius egyház püspökválasztói jogát.
1578. március: Dávid Ferenc zsinatot hív össze Tordára, amelyen 322 lelkész vesz részt. Itt fogadják el a szabad vizsgálódás és prédikálás (communis profetia) elvét, amely szerint senki nem vádolható és ítélhető el az innovációs törvény megsértéséért, ha olyan kérdéseket vizsgál, amelyekről még nem született zsinati döntés.
1579. június 1–2.: A Gyulafehérváron tartott országgyűlés az innovációs törvény megsértésével vádolja Dávid Ferencet. Dávid Ferenc a lelkészek túlnyomó többségével együtt azt tanítja, hogy az ember Jézust nem kell imádni. Ez a tanítás nem újítás, szükségszerűen következik az egy Istenről vallott hitfelfogásból. Giorgio Biandrata azonban hitújítóként bevádolja őt a fejedelemnél, aki eltiltja a prédikálástól, és házi őrizet alá helyezi. A súlyos beteg Dávid Ferencet az országgyűlés újítás címén elítéli: „A fenséges fejedelem megértette ezt az egész ügyet; megértette, hogy te [Dávid Ferenc] agyad vezetése szerint az Egyház véleményét semmibe véve, ebbe az istentagadásba, átkos és hallatlan káromlásra vetemedtél, és az ország határozatai ellen nyilatkoztál és újítottál; Ő magassága tehát veled szemben, érdemed szerint példás büntetést szab ki, mert másokat is az ilyen rajongó újításoktól vissza kell riasztani. Azalatt a fenséges fejedelem őrizet alatt fog tégedet tartani, amíg felőled másképp [nem] határoz.” Dávid Ferencet Déva várába zárják, ahol négy és fél hónapi szenvedés után 1579. november 7-én meghal. Halálának körülményei és temetési helye máig ismeretlen.
1592: Enyedi Györgyöt, a 16. század egyik kiváló tudósát, szépíróját és teológusát püspökké választják. Életműve, az Explicationes locorum veteris et novi testamenti, ex quibus trinitaris dogma stabiliri solet című munka 1598-ban jelenik meg, és 1619-ben adják ki a Toroczkai Máté által készített magyar fordítását. A szóban forgó munkának itthon sok példányát nyilvánosan elégetik a vallási türelmetlenség következtében, de Európa-szerte olyan nagy érdeklődést vált ki, hogy Gröningenben 1670-ben másodszor is kiadják. A magyar irodalomtörténetben főleg Gismunda és Gisquardus históriájának verses fordítása teszi emlékezetessé nevét.
Az unitárius megnevezés
1600: A lécfalvi országgyűlés vallásügyi határozatában találkozunk először „unitaria” formában az unitárius egyház megnevezéseként. Az unitárius egyház 1638-tól önazonossága meghatározására következetesen ezt az elnevezést használja. Nyomtatványaiban gyakran párhuzamosan fordul elő a két alakváltozat, 1700-tól kezdődően pedig a magyar unitárius elnevezés fokozatosan kiszorítja az unitariát.
1618. november 11.: Az erdőszentgyörgyi zsinaton az unitárius egyház elhatárolja magát a szombatosságtól, mely mozgalom a 16. század végén jelentkezik Erdélyben. Alapítója a hagyomány szerint Eőssi András volt. Szervezője és tanainak kifejtője Péchi Simon a 17. század elején. A szombatosságot újítás címén a fejedelmek is üldözik.
1638: Az unitáriusokra rákényszerítik az ún. dési egyezséget, amely arra kötelezi őket, hogy Jézust isteni tisztelettel imádják, a kisgyermekeket az Atya, Fiú, Szentlélek nevében kereszteljék, vallási könyveiket bocsássák fejedelmi cenzúra alá. A szombatosság elnyomása címén megkezdődik az erőszakos térítés és a templomok elvétele. A helyi népszámlálás körüli visszaélések, zaklatások miatt az emberek többsége áttér a református vallásra, így az ún. többségi rész törvényével sok unitárius templomot elvesznek.
