Romániában nem különösebben szokatlan, de mégiscsak mélységesen felháborÃtó jelenségre hÃvták fel a figyelmet a napokban a nyugdÃjasok érdekvédelmi szervezetei: miközben az idÅ‘sek túlnyomó többségének amúgy is alacsony járandóságát alig tÃz százalékkal emelték idén januártól, az eleve nagyságrendekkel magasabb különnyugdÃjak húsz százalékkal növekedtek.
Hogy Romániában még mindig nem sikerült megoldani a speciális nyugdÃjak mélységesen igazÂságtalan rendszerét, az már önmagában is vérlázÃtó. A téma idÅ‘nként – rendszerint választások elÅ‘tt – napirendre kerül, aztán – rendszerint választások után – gyorsan meg is feledkezik róla mindenki. A helyzet rendezését megÃgéri minden parlamenti párt, aztán vagy megfeledkeznek errÅ‘l, vagy különféle látszatintézkedésekkel próbálják félrevezetni a közvéleményt, hogy rövid idÅ‘ múlva kiderüljön: készakarva vagy akaratlanul, de alkotmányellenes döntést hoztak. (Nem mellesleg, ha a politikusok netán felül is emelkednek saját érdekeiken, ha az alkotmánybÃrákon állt, eddig sosem döntöttek saját juttatásuk megkurtÃtása mellett.) A különféle érdekcsoportok – belügyi, honvédelmi alkalmazottak, titkosszolgálati dolgozók, bÃrák, ügyészek – nyomása és a politikai elit saját érdekei látványosan felülÃrják a társadalmi igazságosság elvét, miközben a keveseknek járó kiváltságok megszüntetése az egyik legfontosabb lépés lehetne a demokrácia alapintézményeibe, a parlamentbe és a politikai osztályba vetett bizalom visszanyerése útján.
Az ország vezetÅ‘it azonban látványosan hidegen hagyja a társadalmi igazságosság elve, és nem hatja meg Å‘ket az sem, hogy évrÅ‘l évre alacsonyabb a beléjük és az állami intézményekbe vetett bizalom. A kérdés rendezése helyett most is különféle magyarázkodásokkal álltak elÅ‘ politikusaink – már aki egyáltalán megszólalt. Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter például azzal mosakodott, hogy nem az általa vezetett minisztérium kezdeményezésére nÅ‘ttek az igazságszolgáltatásban dolgozók bérei – és ennek nyomán az egykori dolgozók nyugdÃjai –, hanem jogerÅ‘s Ãtéletek kötelezték erre a kormányt. Érvelése szerint korábbi évek bértörvényeinek összehangolatlansága vezetett oda, hogy beperelték a kormányt, a jogerÅ‘s Ãtéletek nyomán pedig emelni kellett az igazságszolgáltatásban dolgozók bérét – ez vezetett a húszszázalékos nyugdÃjemeléshez is. A törvénnyel érvelÅ‘ kormánytag magyarázkodása egyszerre kÃnos és cinikus, de miközben a minimális együttérzés legteljesebb hiányáról tanúskodik, sántÃt is, hiszen a parlament által a szociáldemokrata kormányzás idején nagy lendülettel megszavazott nyugdÃjtörvény értelmében már tavaly 40 százalékkal kellett volna emelni az idÅ‘sek járandóságait – érdekes módon azonban azt a jogszabályt mintha már senki nem tekintené kötelezÅ‘nek. Vajon ki dönti el, Romániában mely törvényt és Ãtéletet kell alkalmazni, és mely jogszabály életbe léptetése opcionális?
Bármiként legyen is, a jogi csűrés-csavarás mit sem változtat a lényegen: jelenleg Romániában a kiváltságos kevesek még több kiváltságban részesülnek, miközben a kisnyugdÃjasok az elszabaduló energiaárak és az egyre magasabbra kúszó infláció szorÃtásában alig bÃrják fedezni legszükségesebb kiadásaikat.