Hogy Romániában még mindig nem sikerült megoldani a speciális nyugdíjak mélységesen igaz­ságtalan rendszerét, az már önmagában is vérlázító. A téma időnként – rendszerint választások előtt – napirendre kerül, aztán – rendszerint választások után – gyorsan meg is feledkezik róla mindenki. A helyzet rendezését megígéri minden parlamenti párt, aztán vagy megfeledkeznek erről, vagy különféle látszatintézkedésekkel próbálják félrevezetni a közvéleményt, hogy rövid idő múlva kiderüljön: készakarva vagy akaratlanul, de alkotmányellenes döntést hoztak. (Nem mellesleg, ha a politikusok netán felül is emelkednek saját érdekeiken, ha az alkotmánybírákon állt, eddig sosem döntöttek saját juttatásuk megkurtítása mellett.) A különféle érdekcsoportok – belügyi, honvédelmi alkalmazottak, titkosszolgálati dolgozók, bírák, ügyészek – nyomása és a politikai elit saját érdekei látványosan felülírják a társadalmi igazságosság elvét, miközben a keveseknek járó kiváltságok megszüntetése az egyik legfontosabb lépés lehetne a demokrácia alapintézményeibe, a parlamentbe és a politikai osztályba vetett bizalom visszanyerése útján.

Az ország vezetőit azonban látványosan hidegen hagyja a társadalmi igazságosság elve, és nem hatja meg őket az sem, hogy évről évre alacsonyabb a beléjük és az állami intézményekbe vetett bizalom. A kérdés rendezése helyett most is különféle magyarázkodásokkal álltak elő politikusaink – már aki egyáltalán megszólalt. Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter például azzal mosakodott, hogy nem az általa vezetett minisztérium kezdeményezésére nőttek az igazságszolgáltatásban dolgozók bérei – és ennek nyomán az egykori dolgozók nyugdíjai –, hanem jogerős ítéletek kötelezték erre a kormányt. Érvelése szerint korábbi évek bértörvényeinek összehangolatlansága vezetett oda, hogy beperelték a kormányt, a jogerős ítéletek nyomán pedig emelni kellett az igazságszolgáltatásban dolgozók bérét – ez vezetett a húszszázalékos nyugdíjemeléshez is. A törvénnyel érvelő kormánytag magyarázkodása egyszerre kínos és cinikus, de miközben a minimális együttérzés legteljesebb hiányáról tanúskodik, sántít is, hiszen a parlament által a szociáldemokrata kormányzás idején nagy lendülettel megszavazott nyugdíjtörvény értelmében már tavaly 40 százalékkal kellett volna emelni az idősek járandóságait – érdekes módon azonban azt a jogszabályt mintha már senki nem tekintené kötelezőnek. Vajon ki dönti el, Romániában mely törvényt és ítéletet kell alkalmazni, és mely jogszabály életbe léptetése opcionális?

Bármiként legyen is, a jogi csűrés-csavarás mit sem változtat a lényegen: jelenleg Romániában a kiváltságos kevesek még több kiváltságban részesülnek, miközben a kisnyugdíjasok az elszabaduló energiaárak és az egyre magasabbra kúszó infláció szorításában alig bírják fedezni legszükségesebb kiadásaikat.