Érdekfeszítő előadással lepte meg a kovásznai hallgatóságot Csernyus Lőrinc Ybl Miklós-díjas magyarországi építész. Ő a fürdővárosban épülő Csoma-központ tervezője, a kivitelezővel való egyeztetések miatt érkezett Kovásznára. A városi művelődési házban vasárnap este bemutatott Sevillától Dubajig Makovecz Imre szellemiségében című, vetített képes, helyenként rövid filmekkel színezett előadása nagy sikert aratott, a magas szintű innovatív építkezés titkaiba adott betekintést.
Csernyus Lőrinc Budapesten született 1961-ben. Az Ybl Miklós-díjas magyar építész a Magyar Művészeti Akadémia, a Makona Egyesülés és a Kós Károly Egyesülés tagja, Makovecz Imre tanítványa és munkatársa, a Makovecz-hagyatékot gondozó egyesület tagja. A bemutatón lényegében a sevillai (1992. április 20.–október 12.) és a dubaji világkiállítás (2021. október 1.–2022. március 31.) magyar pavilonjainak megszületését vázolta fel. A dubaji világkiállítást eredetileg a 2020. október 20. és 2021. április 10. közötti időszakra tervezték, de a COVID-19 világjárvány miatt halasztották.
A sevillai építkezésre Makovecz Imre kapott felkérést – nagyon későn, így csupán négy nap alatt kellett elkészítenie a pavilon koncepcióját. A részletek kidolgozására, az építkezésben való részvételre Csernyus Lőrincet és két társát kérte fel. A dubaji világkiállítás magyar pavilonjának tervezője Csernyus volt. A maga során három fiatal építésszel dolgozott együtt. Nem értelmezhetjük másképp: a három-három fiatal bevonása Makovecz szellemiségét idézi, mindkettejük számára fontos az „utánpótlás” kinevelése, építészeti tudományuk fiataloknak való átadása. Az előadás során Csernyus is párhuzamokat állított fel a két építkezés között: rövid volt az idő a tervezésre, rendkívüli melegben kellett dolgozni Sevillában és Dubajban is, csak magyar munkásokkal építkeztek, nagy volt a sietség, nehézkes az ügyintézés, de hatalmas az elkötelezettség. Nem utolsósorban: mindkét helyszínen a fa jelentette a legfontosabb alapanyagot.
A dubaji világkiállítás magyar pavilonjának tervezése négy hetet vett fel. A pavilon tematikája is kihívás volt: vízzel bemutatni Magyarországot, a víz iránti elhivatottságát. Ezért is kapta a csarnok a Magyarország Vízgyökerei (Aqua Roots of Hungary) elnevezést. A munka rendkívülinek sikerült – az előadás résztvevői bámulatos felvételeken csodálhatták meg az egyedi műszaki, belső építészeti, grafikai megoldásokat. A dubaji magyar pavilon a világkiállítás első 15 legjobbja között van, az innovatív megoldások tekintetében az első tíz között. A Csernyus Lőrinc tervezte pavilon sikerét bizonyítja az is, hogy mint a kovásznai előadása előtt néhány perccel kapta a hírt: Dubajból felkérés érkezett, hogy a világkiállítás zárása után ne bontsák le a pavilont. Hagyják a helyszínen – néhány tíz kilométerre Dubajtól, a sivatagban –, hogy ott vízzel kapcsolatos kutatóközponttá alakítsák át.
