László Zsuzsa
Jó lenne, ha leszállhatnánk már végre az egyre örökzöldebb vírustémáról. Két éve napi szinten kerülgetjük, osztjuk-szorozzuk, ki nem fogyunk belőle. Úgy rátelepedett ez a rémtörténet az életünkre, hogy lassan már alig tudjuk felidézni, milyen is volt azelőtt. Pedig nagyon más volt, az biztos, még ha akkor is találtunk bőven okot az elégedetlenkedésre. Mert az elégedetlenségre mindig akad több minden is.
De ami sok, az sok, ebből már nagyon elegünk van. Hol egyre türelmetlenebbül háborgunk, hol meg fásultan legyintünk. Hol komolyan vesszük, hol meg lehurrogjuk, mint valami mesterségesen gerjesztett és fenntartott „álproblémát’’. És ami a politikának hosszabb idejébe került, azt a vírus jóval hamarabb megoldotta. Sikeresen leosztódtunk ellenséges táborokra, a vagy-vagy elve itt is egyre határozottabban működik. Hogy ez a vírus sem politikamentes? Na, én nem vagyok olyan okos, hogy ilyen fejtegetésekbe belemásszak, de azért egy-két dolog nekem is gyanús. Pedig azok közé tartozom, akik első perctől komolyan vették, és betartottak mindent, amit kellett, sőt – és nyugodtan le lehet engem is hurrogni – az összes szurinak alávetettem magam. Mégis van egy olyan érzésem, hogy itt sok minden nem stimmel. Ettől függetlenül továbbra is betartom, amiket kell, mint egy szófogadó gyermek. Csak ne nézzenek hülye gyereknek, mert azt nagyon nem szeretem.
Most például nem igazán értem ezt a legújabb, maszk körüli őrületet. Azt, hogy hol fel, hol le a maszkkal, már nagyjából megszoktuk. De hogy mi ez a hirtelen szigorítás, ami az anyagát illeti, na ezt magyarázza már el valaki! Pontosabban, nem azt nem értem, hogy mi a különbség egy profi és egy egyszerű textilmaszk közt, annyira bamba még én sem vagyok. Azt nem értem, hogy miért csak most, pont most, és csakis két év után jöttünk rá, hogy mégsem mindegy, mit biggyesztünk az arcunkra. Ja, hogy ez az újabb mutáns gyorsabban, harciasabban terjed? Pedig állítólag ez nem olyan gyilkos, mint az eddigiek. Szóval, hogy is van ez? Az is érdekes, hogy ünnepek előtt egyszer csak szabadabbak lettünk, akárcsak a nyári szünidőkor, és utána meg szinte naptári dátum szerint, szinte percre pontosan megjósolható volt az új hullám, természetesen a vele járó visszatérő szigorításokkal.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy elővigyázatos vagyok, odafigyelek, amire kell, és be vagyok oltva. De azt látom, belátom, hogy több sebből is vérzik ez a két éve tartó eszement történet. És hogy sok minden miatt hiteltelenné válnak azok a fontos óvintézkedések (is), amelyeket komolyan kell(ene) venni, hát sajnos érthető, megvan rá a magyarázat.
Jó lenne végre magunk mögött hagyni ezt a világszintű őrületet. Van ezen kívül is épp elég minden, a gondok, és ezáltal a témák tárháza kimeríthetetlen. Mégis jó lenne lapozni végre. Egyelőre vissza a maszkkal, és vigyázat, nem mindegy, hogy mi mögé bújunk!
