Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol.

Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre;

seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
vele bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,

mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!

Bartos Erika: Tél
Hófehér a város,
Lehullott a hó,
Jégcsap csüng az ágon,
Befagyott a tó.

Sapka nőtt a házon,
Sapkát hord a kút,
Hósapkás az autó,
Jégtükör az út.

Jégvirág a fákon,
Csillogó a táj,
Nagykabátba bújok,
Nyakamban a sál.

Szaladok a dombra,
Csiklandoz a szél,
Fürgén fut a szánkó,
Gyönyörű a tél!

Tamkó Sirató Károly: Karancson
Délibábos
Karancson
négy fán nő a
narancsom.
S hogyha jő a
narancsszüret,
gyújtok egy nagy
örömtüzet,
s harsány hangon
harsogom a
parancsot:
parancsoljon
Karancson
narancsot!