Bikfalván minden törekvés, minden pályázat és összefogás eredményeként létrejött részsiker egy célt követ: olyanná tenni ezt a természeti értékekben és épített örökségben felettébb gazdag települést, hogy ráléphessen az UNESCO-világörökség cím megszerzése felé irányuló ösvényre, elérni, hogy a Kövesponk és a Zákány-gerinc lábánál meghúzódó sepsiszéki településre ráirányuljon a helyi, nemzeti és nemzetközi szintű érdeklődés. Az uzoni községvezetésnek régi terve ez, ám az út eléggé göröngyös.
Tájképi, szellemi és épített örökség
Amit a századok során felhalmozott ennek a székelyek által lakott településnek a faluközössége, arra kötelez, hogy lépjen a hivatalosság annak érdekében, hogy „hollókői” szintekre jusson a közelmúlt béklyói alól szabaduló település, ahol az utolsóként letelepedett székelység keresztény templomot s máig megőrzött sokoldalú örökséget teremtett magának. Mintha eljött volna erre az idő. A kijelentés egyébként érvényes Uzon község minden településére, ahol ugyanúgy sorakoznak az általános érdeklődésre számot tartó értékek, akárcsak Bikfalván.
– Ezt is szem előtt tartjuk abban a dokumentációban, melyet jelenleg készít az uzoni önkormányzat, hogy megalapozza – örökségvédelmi tanulmányként – a község és benne Bikfalva turisztikai településre vonatkozó tanúsítványának megszerzését – tájékoztatott Ráduly Lenke, a hivatal munkatársa.
A községi értéktár követhető abban a turisztikai céllal készült összefoglaló kiadványban, turistatérképen, melyet Uzon község önkormányzata jelentetett meg 2016-ban, amit figyelembe vettek a község területrendezési tervének a kidolgozásakor is.
A jelképes lelet és a kígyófészek
Jelképesnek nevezett lelet került elő annó dacumál Bikfalván, ami nem más, mint egy ekevas, melyet Roska Márton jeles régész repertóriumából (1942) kapart elő kérésünkre Székely Zsolt régész. A szórványlelet az Erdélyi Múzeum Régiségtárába került, és Roska szerint „vagy kelta, de lehet római eredetű is”, s arról beszél, hogy a székelyek előtt is lakták ezt a vidéket földművelő népek, földbirtokosok, katonanépek. Jelképesnek azért nevezzük az ekevasat, mert a módos udvarházakat építő bikfalvi ősök egyik legfőbb jövedelme éppen a földművelés volt, az életet adó kenyérgabona, s ezt egészítette ki a bodzafordulói hegyek lábánál elterülő gazdag bükkerdő hozadéka. Minden más elképzelés ellenére a falu nevére ez a faféleség adja a legjobb magyarázatot.
A székely embernek minden rejtélyre van magyarázata: „ez valami volt, s valaminek a maradványa”, mondja rá bármilyen kőfalra, amire rácsodálkozik az egyre gyakrabban ide érkező külföldi turista. Így jártunk mi is Bikfalván, amikor a kígyók fészke felől érdeklődtünk. Sokan hallottak a falu feletti erdőben meghúzódó Csigaváráról, kevesebb az olyan bikfalvi, aki ismeri a helyét. Az említett turistatérkép 12 jelzett ösvény mentén segít annak, aki meg akarja ismerni a környék értékeit.
És megszólal a mesélő falu: „Fenn a várban feneketlen kút van, rajta csigán mozgó aranyveder. A várpincébe csigalépcső vezetett le, innen jön az erősség neve. Ez az óriásoké volt. Ők építették a várat, ott rejtették el temérdek kincseiket. Sokat is áskáltak utána a régiek.” Gyermekkori emlékeiből nekem is mesélt a bikfalvi születésű Harkó József kollégiumi osztályfőnököm: „A vár környékén sok kígyó él. Ezek gyémántot tudtak fújni, tartották. Ha hozzájuk dobott az ember egy kővel, magosra szöktek, s menekülni kellett.” A hely jó ismerője és a kígyótörténetek mesélője volt néhai Ábrány Gyuri bácsi, akire még emlékeznek ma is az idősebb bikfalviak.
– Azért nevezték Csigavárának a mi várunkat, mert abban volt egy mély kút. Veszély idején a kútba csigalépcsőn ereszkedtek le az emberek, s egy onnan kivezető alagúton menekültek ki az erdőbe – magyarázta e sorok írójának a néveredetet a bikfalvi Ráduly Antal. – De amióta én emlékszem, soha senki nem kutatta, nem ásta meg ezt a helyet. Az öreg Dénes József, aki 88 éves korában halt el, elmesélte, hogy a hegyoldalban egy kövekkel kirakott mély kút is volt, amíg láncos vedre egyszer bele nem szakadt a kútba. Sokat küszködtek a népek, de a kút olyan mély volt, hogy azt onnan soha kivenni nem tudták.
– A gödör is az óriások műve – magyarázta Ráduly Antal, s elmondta, hogy a Csigavárat a nép hajdanában Óriások pincéje néven emlegette.
Forró mésszel rakott falakról mesélt nekünk látogatásunk idején Giráncsi Miklós. Ő azt hallotta, hogy „egyszer beléesett egy állat, és beomlott az egész pince, a régiek azt mondogatták, hogy ez a vár összeköttetésben volt a közeli lisznyói Barabás várával”.
Bordás Enikő polgármester
Az elnémult harang
Az érdekes történetű, magas dombon trónoló bikfalvi református templommal folytatnánk a mesét, az egész épület és az azt övező temető maga a történelem. A templom elnémult régi nagyharangja brassói mester műve 1640-ből, s arról híres, hogy ennek palástján jelenik meg első alkalommal magyar nyelvű felirat, a régebbi harangok ugyanis latin nyelven szóltak bámulójukhoz.
A településnek már a 13. században volt temploma, 1764-ben pedig ide tették a székely határőrezred 5. századának parancsnoki székhelyét. Az igyekvő-szorgalmas, takarékos bikfalvi híveit csak úgy tudta új templom építésére sarkallni az egykori pap, hogy orgonájuk kicserélésére vállalkozott, amelyből titokban akkorát rendelt, hogy nem fért be a régi kis gótikus templomba, s így kénytelenek voltak új és nagyobb építésébe beleegyezni. Tavaly korszerűsítési munkálatokat végeztek itt is, s megmosolyogta az „orgonasztorit” Barti Ferenc Róbert, a falu lelkipásztora.
Kincs a szellemi örökség is
A falu szellemi-műszaki örökségét gazdagította a bikfalvi születésű festő és rézmetsző Koréh Zsigmond (1761–1793) és tanítványa, a bikfalvi kötődésű Falka Sámuel (1766–1825) nyomdász és rézmetsző, emléktáblájuk a jelenlegi művelődési központ épületén látható.
A járvány, avagy egyfajta helyi közöny miatt kimaradoznak a népi szellemi örökségből a régi népszokások, bő egy évtizeddel ezelőtt farsangjárást kapott itt még lencsevégre az ide látogató Kónya Ádám, kimaradtak a farsangi kosaras bálok is. Ám itt rakott családi fészket és itt alkot Péter Alpár képzőművész és felesége, Várallyay Réka művészettörténész. A volt uzoni községvezető, Ráduly István által kezdeményezett és létrehozott Bikfalvi Kulturális Központ ad helyet jelenleg a házaspár vezette Erdélyi Művészet és Örökség Egyesületnek, valamint a Kerezsi János patronálta Bikmakk Egyesület új elnökének, Demeter Miklósnak, a sokoldalú népszerűsítő és népnevelő munkának, alappilléreként a falu jövőbeni fejlesztési törekvéseinek.
A település leggazdagabb kincsei építészeti szempontból felbecsülhetetlen értékű udvarházai, számuk közel 40, védelmükről a műemlékvédelmi rendszer, a községi önkormányzat és a Háromszéki Kúriák és Kastélyok Egyesülete gondoskodik. Örvendtünk a hírnek, miszerint új házaspár tulajdonosa van a változatos történetű Simonyi-kúriának, akiknek szándékában áll visszaadni az épület egykori teljes képét. A tavaly szeptemberi bikfalvi örökségvédelmi rendezvényen a művészettörténész Várallyay Réka levéltári adatok alapján beszélt a néhai tulajdonos Simonyi György és kúriája történetéről. Simonyi ezredes a XVIII. század közepén, az örökösödési háborúk idején, rangos emberként feleségével, Apor Annával költözött be az akkor már romos bikfalvi kúriába. Az udvarháznak azóta számos tulajdonosa-lakója volt, jómagam 2016-ban eléggé rozzant állapotban találtam. A Simonyi család regényes történetét Zathureczky Berta írta meg Simonyi obesterné címmel 1925-ben.
Bikfalvi iskolások
A fejlesztés útján
A turistafalu státus kötelez – hangsúlyozta Bordás Enikő, Uzon község polgármestere, és jelezte a Bikfalván sorra kerülő fejlesztéseket. – Befejezzük a Lisznyó és Bikfalva közötti korszerűsített útszakaszt, több új utcát és utcaszakaszt újítunk fel, lehetőség nyílik egy ravatalozó építésére itt is. Tervbe vettük egy bikfalvi udvarház megvásárlását, ahol egy virtuális kúriabemutató kapna majd helyet. Ápolni akarjuk továbbra is baráti kapcsolatainkat Bikfalva magyarországi testvértelepülésével, a Nógrád megyei Alsótolddal, amelyhez a néphagyomány a legendás nagy erejű vitéz Toldi Miklós emlékét fűzi.
– Folyamatban van a millennium évében épült, műemlék jellegű bikfalvi elemi iskola épületének teljes körű felújítása. A tanulók két párhuzamos osztályban tanulnak most, és a korszerű oktatáshoz szükséges felszerelés is biztosítva van az esetleges online oktatáshoz – tudtuk meg Szabó Margittól, az uzoni központi iskola igazgatójától. Uzoni torna, vallás és angol szakos pedagógusok biztosítják számukra a megfelelő képzést-nevelést. A gyermeklétszám néhány éve enyhén emelkedő, öröm látni, hogy a megújuló iskola népes maradhat. Udvarán egy fűszerkertre és tanösvényre szeretnének pályázni, amelyet a gyerekek gondoznának, egy nyári táborozóhely kialakítása is fontos lenne, mert adva vannak a műhelymunkákhoz szükséges feltételek.
