Zsúfolásig megtelt a kovásznai városi művelődési ház Ignácz Rózsa Terme hétfő este Gazda József legújabb könyvének bemutatóján. A Bethlen Gábor- és Magyar Örökség-díjas író, szerkesztő, magyartanár szerzővel Szabó Etelka beszélgetett, a könyv megszületésének körülményeiről, a benne megörökített eseményekről, történésekről kérdezte. A Miért is éltem? – a kor karmai között című kötet a Tortoma Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
A bemutatót a magyar kultúra napjára időzítették, és nem véletlenül: „ha a magyar kultúra Kovásznán jelent valamit, akkor annak mindenese Gazda József” – fogalmazott bevezetőjében Szabó Etelka. A könyv tartalmáról szólva mondta: a kommunista rezsim kordokumentumának is tekinthető az írás, az állandóan követett, nyomozott író securitatés dossziéja alapján bemutatott tények sokat elárulnak a rendszerváltás előtti állapotokról.
Gazda a maga során igazolta a könyv megszületése és a Securitate által összeállított személyes iratcsomója közötti kapcsolódást. Már régebb kikérte a dossziéját, de nem kezdett azonnal a vaskos papírköteg tanulmányozásába, „mindig rohanó emberként” nem volt ideje erre. Aztán úgy másfél-két éve valaki érdeklődött a dossziéban található adatokról. Akkor lapozta át, és azonnal látta, hogy az iratcsomó olyan dokumentumokat, tényeket tartalmaz, melyek nem szabad elvesszenek, a mai kor embere is meg kell ismerje ezeket. Nem rejtette véka alá, egy barátjának tekintett író is a Securitate hálójába került, jelentéseket írt róla, vele kapcsolatos konkrét feladatai is voltak. A szekus dosszié volt az indíték a könyv megírásához. Egyféle „magamat vizsgáló könyv”, célja bemutatni az akkori kort. „Te Jóisten, milyen kort éltünk át” – hangoztatta a szerző.
A könyvtől néha elkanyarodó, de érdekes adatokkal szolgáló beszélgetés Gazda József életútjának fontos vonatkozásaira adott rálátást, kiemelve tevékenységének egyik lényeges feladatát: a magyar múlt mentését, megörökítését.
Ennek jegyében 54 országból – a legtávolabbi hely Új-Zéland volt – gyűjtött anyagot a magyarok sorsáról. Mintegy háromezer emberrel készített hangfelvételt, később ezeket papírra is átírta. Van még néhány hangkazetta, melynek feldolgozása hátra van – jegyezte meg.
Élete során a feladatok jöttek vele szembe – vallott önmagáról. Így van ez például Csoma-kutatásaival, a Csoma-kultusz ápolásával (mindez a Kovásznán épülő Csoma-központtal fog kicsúcsosodni – szerk. megj.).
Tanári pályája ugyancsak fontos része életének. Habár ebben is kapott rosszat a Securitate: az sem tetszett, hogy diákjai egyszerűen szeretik őt. „Ünneplőbe öltözve kellett volna minden órára mennem, csodálatos volt. A sors ajándéka, hogy magyartanár lehettem Romániában” – fogalmazott a ma már nyugdíjas pedagógus, aki mintegy összegzésként jelentette ki: „a Jóisten, a gondviselés vezetett életutamon”. Azt is elmondta: kalandozásokkal tűzdelt életében mindig büszke volt magyarságára, népére.
A bemutató során többször elhangzott: munkásságában – így írói tevékenységében is – mindig arra törekedett, hogy ne hagyja elveszni a múltat, melyről a szerzőnek eddig több mint 35 kötete jelent meg. Gazda József keserűen jegyezte meg: több könyvét – melyek ezen törekvés szellemében születtek – szó nélkül hagyta a sajtó, itthon, de Magyarországon is, ahol kiadták a köteteket. Kérdés, hogy megérte-e írni, próbálni nem hagyni elveszni a múltat – tette fel a költői kérdést.
