Egyre keményebben üzenget egymásnak Oroszország és a NATO, illetve az Amerikai Egyesült Államok, az eddigi tárgyalások konkrét eredményekkel nem jártak, a helyzet pedig napról napra feszültebb Oroszország és Ukrajna határán, a Fekete-tenger térségében és egész Európában. Noha még mindig van remény a konfliktus diplomáciai rendezésére, az igen látványos kardcsörtetés, a fegyverek zaja, a példátlan katonai mozgások, csapatösszevonások, demonstratív hadi gyakorlatok, a kölcsönös fenyegetések, felszólítások és ultimátumok semmi jót nem ígérnek. A helyzet azért is fölöttébb aggasztó, mert igazi nagyhatalmak feszülnek egymásnak: az ukrán válság kapcsán gyakorlatilag az Egyesült Államok és Oroszország néz farkasszemet. Márpedig amikor a nagyhatalmak egymásnak feszülnek, az nemigen szokott jó dolgokat hozni a kisebb államoknak. A kelet- és közép-európai országok történelme tanúság erre. Éppen ezért érthető aggodalommal követik a fejleményeket az Ukrajnával szomszédos államok – bár a legtöbb szakértő szerint nincs reális esély arra, hogy a fegyveres konfliktus kiterjedjen Ukrajna határain kívülre, a háború beláthatatlan következményekkel járna.

Romániában eddig inkább a sajtót és a közvéleményt foglalkoztatta élénken az ukrán válság – a hatóságok meglepően csendben, háttérből követték az eseményeket, a külügyminisztérium csak a hétvégén adott ki egy közleményt, amelyben megalapozatlannak ítélte azt az Oroszország által megfogalmazott kérést, hogy a NATO vonja ki csapatait Romániából és Bulgáriából. A tábornok miniszterelnök jó katona módjára hallgatott, mint aki parancsra vár, Vasile Dîncu védelmi miniszter pedig azzal látta jónak nyugtatgatni a közvéleményt, hogy inkább az energiaszámlák miatt kell most aggódni. Tegnap aztán összeült a Legfelsőbb Védelmi Tanács, az összejövetel utáni sajtónyilatkozatában pedig Klaus Iohannis államelnök kimondta azt a megnyugtatónak szánt mondatot, amelytől minden huzamosabb ideje itt élő polgár összerezzen: hogy tudniillik Románia felkészült minden forgatókönyvre. Rutinosabb Románia-lakók már tudják: amikor ez a mondat elhangzik, az legtöbbször csak annyit jelent, a hatóságok legfeljebb elkezdtek foglalkozni a témával, azt azonban még nem tudják, mit is lehetne cselekedni. Így ért bennünket „mindenre felkészülten” az előző gazdasági válság, a koronavírus-járvány kitörése, az infláció, az energiaárak elszabadulása – megannyi olyan krízis, amelyről vagy azt mondták nekünk vezetőink, hogy bennünket nem érinthet, vagy azt, hogy felkészültünk rá.

Persze, az ukrán válság lehetséges kimenetele és következményei oly szerteágazóak, hogy valójában tényleg lehetetlen felkészülnie rá egy ekkora országnak, mint Románia. Csak abban bizakodhatunk, hogy végül felülkerekedik a ráció, és az érintett nagyhatalmak fegyverek helyett párbeszéd révén oldják meg a válsághelyzetet.