A baróti művelődési ház kistermében a magyar kultúra napját Egyed Emese egyetemi tanár, költő, Benkő Levente történész, főszerkesztő, Lövétei Lázár László költő, szerkesztő és Zsidó Ferenc író, főszerkesztő társaságában ünnepelték. Szóba került, kinek mit jelent a kultúra, létezik-e vagy sem erdélyi magyar irodalom, kell-e külön ünnepelni a székely irodalmat, majd bemutatták a Székely Könyvtár sorozat századik kötetét és a Művelődés és a Székelyföld kulturális folyóiratok legutolsó lapszámait.
Kisebb vita alakult ki, amikor a meghívottak azt feszegették, a magyar kultúra napja mellett szeptemberben, Tamási Áron születésnapjának környékén a székely kultúra napját meg kell-e ülni, ünnepelni valahogyan. Mert az igaz, a történelmi Magyarország területén élők ugyanazt a magyar nyelvet beszélik, ugyanazon szavakat ismerik és használják, de vajon – ahogy Lövétei Lázár László fogalmazott – finomhangolását mindannyian dekódolni tudjuk?
Zsidó Ferenc arról mesélt, egy készülőfélben levő székely tematikájú regényéről beszélgetett anyaországi írókkal, akik kissé félve kérdezték meg, vajon azt ők mennyire fogják érteni? Fogják – nyugtatta meg –, mert azért jóval több dolog köt össze, mint választ el – fogalmazott.
Benkő Levente Egyed Ákost idézve felelte meg a kérdést: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc volt az a pillanat, amikor végérvényesen és egyértelműen tisztázódott, hogy a székely a magyar nemzet része, ezért amikor magyar kultúráról beszélünk a székely kultúrát is értjük alatta.
Egyetértettek arról, hogy a magyar tollforgatóknak a kötelességei közé nemcsak az alkotás tartozik, hanem a magyar kultúra népszerűsítése, minél hatásosabb tolmácsolása – különösképp pedig a románságnak kell megmutatnunk, kik és mik vagyunk, hiszen ők vannak hozzánk a legközelebb.
A Székely Könyvtár sorozat elindításának körülményeit ismertetve Lövétei úgy fogalmazott, szerencsés egymásra találásnak köszönhető: Ferenczes István kezdeményezett, a Hargita Megyei Tanács felkarolta az ötletet, Kurkó Árpád vállalkozó pedig nagyvonalú pénzügyi támogatását adta hozzá. A sorozatot úgy próbálták szerkeszteni, hogy a székelyföldi irodalom minél nagyobb szeletét tudják megmutatni.
Benkő Levente a Művelődésről szólva úgy fogalmazott, hogy a folyóirat csak küllemében újult meg – a baracksárga szín helyett színes fényképek vannak borítóján – szellemisége viszont a régi. Közölnek néprajzot, könyvismertetőket, írnak zenéről, színházról, operáról, készítenek interjút költőkkel, írókkal, közéleti személyiségekkel, foglalkoznak a levéltárak mélyéről előkerült családtörténeti ínyencségekkel, időközönként pedig egy-egy kistérség kulturális életét veszik górcső alá. A Barótról származó főszerkesztő ígérte: nemsokára eljön az ideje, hogy erdővidéki szám is legyen.
