A szinte semmiből előbukkanó, 2020-ban a parlamentbe is bejutó párt támogatottsága meghaladta a 20 százalékot, az elmúlt két hónapban csaknem 2 százalékkal nőtt.

Megjelenésük után mi elsősorban magyarellenességükre figyeltünk fel, és azzal, hogy soraikat bővítette a Székelyföldön oly jól ismert ügyeletes feljelentő, Dan Tanasă, egyértelművé vált: gyűlöletkeltésük céltáblájává válunk. Azóta azonban színesedett palettájuk, sőt, azt is mondhatnánk, figyelmük hátterébe szorultunk, hisz felismerték, többet hoz a konyhára, ha az oltásellenesek szószólójává válnak, ha kihasználják az energiaválságot, a kormányzó pártok között feszülő ellentétek miatti döntésképtelenséget, ha hatalom- és rendszerellenességükkel a „szegény románok” képviselőjeként hirdetik magukat. Átültek hát erre a lóra, és sorra szegik meg a demokratikus társadalom irányelveit: vezettek már rohamot a parlament ellen, sorra látogatják a nekik nem tetsző polgármesteri hivatalokat, egyre erőszakosabban randalíroznak utcai rendezvényeken, de a parlamentben is, feketelistázzák az őket bíráló sajtót – akcióik egyre jobban hasonlítanak a két világháború között tevékenykedő, szintén gazdasági válságot követően létrejött és megerősödött Vasgárda cselekedeteihez.

Az AUR fokozatos és látványos megerősödéséért nem vezetői és nem is híveik, támogatóik a felelősek, hanem azok a politikusok, akik csak saját és pártjuk érdekeit tartják szem előtt, képtelenek szakszerű intézkedésekre, folyamatosan táplálva a viszályt fokozzák az emberek elégedetlenségét. Még csak reményt sem mutatnak a kiútra, így nem csoda, hogy a polgárok a másban, a radikálisban, a változást ígérőkben kezdenek hinni, nem veszik észre, milyen veszélyes terepre tévedhet az ország, ha hitelt szavaznak ennek a gyűlölködő, mindent ellenző társaságnak. Feledik, hogy két szörnyű, XX. századot megbénító ideológia – a kommunizmus és a fasizmus – hasonló tőről fakadt és minden ígéretük dacára egyik sem hozott szebb jövőt, csak pusztulást és szenvedést.

Ha a jelenleg hatalmon lévők nem kapnak észbe, nem kezdik el az ország és az emberek érdekeit szolgáló kormányzást, az egymásra halmozódó válságok észszerű kezelését, ha nem élnek a jelentős parlamenti többség, a nagykoalíció adta lehetőséggel, egyre termékenyebbé teszik a talajt az AUR magvainak. Ők belebuknak – nem gyászolja majd senki –, de velük együtt bukunk mi is, bukik az egész Románia. És ezért nem az AUR lesz a hibás – a szélsőjobboldali párt előretörése nem ok, hanem következmény.