Mikor látjuk ezeket a nagy katonai mozgásokat, háborús készülődéseket, amelyek Ukrajna körül történnek, megnyugodhatunk: lám, mindenki békét akar. Az oroszok azért szállítottak több mint százezer katonát, teljes hadfelszereléssel Ukrajna közelébe, mert békét akarnak. Ukrajna szomszédjához Fehéroroszországba Iszkander típusú közepes hatósugarú ballisztikus rakétákat, légelhárító ütegeket dobtak át. 140 hadihajót is csak azért vonultatnak fel, hogy még nyilvánvalóbb legyen a békevágy.  

Közben a NATO-tagországok készenlétbe helyezik erőiket az elrettentés és a védelem fokozására, több hajóval és vadászgéppel erősítik a NATO kelet-európai szárnyát. Hozzánk is érkezik 500 amerikai katona tankokkal és páncélozott járművekkel, és a francia elnök, Macron is ígérte, hogy katonákat küld. Mert a NATO-tagországok az Egyesült Államokkal az élen szintén békét akarnak. Fegyvereket is küldenek Ukrajnába, mert amióta Szíriában megcsendesedtek a háborús cselekmények, már nem kell a nagy mennyiségű orosz és amerikai fegyver. Hol vannak már a régi szép idők, mikor Irakban úgy fogyott a hadfelszerelés és lőszer, mint a cukor? Aztán amióta Amerika kivonult Afganisztánból, a sok amerikai katona meg ott hever parlagon (vagy pamlagon), nincs mit kezdeni velük, és a hadvezetés attól fél, hogy kiesnek a formából. Jobb ha gyakorlatoztatják őket. Az oroszoknak sem sok tennivalójuk maradt saját, régebbi afganisztáni kalandozásuk és Csecsenföld, valamint más dél-oroszországi tartományok fegyveres „megbékítése” után. Nem mondom, egy-egy rövid kaland még kerül, mint a legutóbbi kazahsztáni kiruccanás.

Nem csoda, ha az oroszok és az amerikaiak – mivel nincs egyéb dolguk – unalmukban a háborúra készülnek, de csakis azért mert békét akarnak.

Az amerikai elnök, Joe bácsi hétfő éjjelre az ukrajnai helyzet megvitatására meghívta egy videokonferenciára a franciák, németek, taljánok, lengyelek és az Európai Unió vezéreit. (Biztosan azért éjszakára, mert akkor még Amerikában nappal van és nem alszik el). A lengyel elnök, Andrzej Duda azt dudálta, hogy a legfontosabb partnereket illetően: „bátran beszélhetünk az észak-atlanti szövetség egységéről”. Pedig mintha lennének némi repedések a hétfő éjszaka konferenciázók között. A németek nem engedélyezik Észtországnak, hogy Ukrajnának Németországból származó fegyvereket szállítson. Azon kívül az orosz gázra is annyira szükségük van, mit egy korty levegőre. Joe Bidennek viszont annyi gáza van, hogy adna az orosz helyett is. Az igaz, hogy az drágább még a drága orosznál is, ami ha nem fogy, Putyin képes lesz eladni Kínának, amelyik képes megvenni az egészet.

A francia elnökről különben azt terjesztik, hogy a többiek feje felett akar tárgyalni. És micsoda botrány, hogy Orbán Viktor február elején meglátogatja Putyint – az orosz elnökkel mindenki tárgyalni akar, de úgy látszik, nem akárkinek szabad.

A NATO-sok kemény szankciókkal fenyegetik Oroszországot, amiből Európának is jó nagy kára származna, sokkal több, mint Amerikának.

Elnökünk, Iohannis csatlakozott a háborús készülődésekhez, és gyorsan összehívta a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot (CSAT), mert mi is békét akarunk, ezért készülünk a háborúra. Már mindenre fel is vagyunk készülve, de a CSAT figyelembe kellene vegye az olyan építő kezdeményezéseket, amilyenekkel az AUR-os Ciprian Ciubuc állt elő. Csak egyet említsünk meg ezekből. Ciubuc úr azt javasolta, hogy a keleti határ mentén ássanak négy méter mély, nyolc méter széles sáncokat. Biztosítsák a keleti határon átmenő utakat és aknázzák alá a határon átívelő hidakat.

Közben az Ukrajnában élő romának azon háborognak, hogy elhanyagolja őket Románia, mivel ott olyan oktatási törvényt hoztak, amivel elukránosítják őket. Gondolhatjuk, micsoda örömmel ragadnak fegyvert ők hazájuk megmentéséért! (Ha netán arra kötelezik őket).

Az elemzők nagy része azt mondja, hogy nem lesz háború, amitől sokan félnek.  

De végül is jobb, ha a háborúról beszél a jónép – addig sem beszélnek a gáz, a villany árának emelkedéséről, vagy a fűtésszámla nagyságáról. Így ha az egekbe is szökik mindennek az ára, annyi öröme lehet a beijedt embernek, hogy a feje fölött legalább nem röpködnek rakéták.