Nicolae Ciucă miniszterelnök csupa lapos általánossággal szolgált: hogy a világkereskedelem 70 és a beruházások 90 százalékát lebonyolító szervezethez való tartozás politikai, gazdasági és pénzügyi előnyökkel is jár, és persze fenntartható fejlődést hoz az ország polgárainak, mert e varázslatos jelző nélkül lassan egy mosogatószivacsot sem lehet eladni. Megtudtuk az álmosító beszámolókból, hogy országunk már 18 éve ácsingózik erre a tagságra, és ezalatt kormányaink az OECD nyolc alapdokumentumából hatot honosítottak. Nem siették el!

Kicsit reálisabb képet arról, hogy hol tartunk, az OECD főtitkára adott, nyilván udvarias és bátorító formában. Mathias Cormann méltatta Románia gazdasági fejlődését, a csatlakozás időpontjára vonatkozó kérdést azonban hárította: a lehető leghamarabb megtörténik, ahogy a szükséges reformokat végrehajtjuk. Ezeket nem a kormány, hanem a bukaresti sajtó sorolta fel: az államnak először is gyorsan növelnie kell a koronavírus elleni oltottságot, mert az európai szinten alacsony arány kihat a gazdaságra és a lakosság egészségére is, gyakorlatba kell ültetnie az EU által finanszírozott országos helyreállítási tervet (PNRR), javítania kell az adminisztráció hatékonyságán, növelnie kell a termelékenységet és a hozzáértést, munkahelyeket kell teremtenie, erősítenie kell a jogállamon és a közpénzek felhasználásán, meg kell reformálnia a nyugdíjrendszert (hogy fenntartható legyen), főként pedig magas színvonalú oktatási, egészségügyi, lakhatási és szállítási szolgáltatásokat kell biztosítania a polgárainak. De régóta ismerős lajstrom! Csak az oltás és a helyreállítási terv új benne, a többit húsz-harminc éve halljuk – és még mindig csak ezután fogjuk látni.

Ígérgetésben verhetetlenek a romániai politikusok, a megvalósításokkal azonban hadilábon állnak. A nyilatkozatok szerint mindenki tudja, mi a teendő, ám még a keretek megteremtése is akadozva, vissza-vissza fordulva ,,halad”, és ha meg is születik egy megfelelő jogszabály, nem alkalmazzák: mellőzik, elhalasztják vagy addig módosítgatják, amíg sikerül kilúgozni. Így járt a 2011-ben elfogadott oktatási törvény is, az eredmény pedig magáért beszél: a hirtelen előrántott OECD-csatlakozás kapcsán 14 tanulói, szülői, tanári szervezet fordult a kormányhoz és az államfőhöz, emlékeztetve őket, hogy a nemzetközi (PISA-)felmérések szerint Romániában évek óta romlanak az oktatási mutatók – 2018-ban a 15 éves diákok 44 százaléka volt funkcionális analfabéta, és a járvány valószínűleg még rátesz néhány százalékot –, mert a kormányközi ajánlásokat Bukarestben rendre elengedték a fülük mellett. Így lett a fényes jövőből ilyen, minden téren nyomorúságos jelen. Ezzel kellene kezdeni valamit, de gyorsan.