A fertőzöttek eddigi legnagyobb számát jelentették tegnap a bukaresti hatóságok: a 40 018 igazolt eset a koronavírus-járvány eddigi két éve alatt a legmagasabb. Újabb rekord, hallani, olvasni mindenütt, noha – tekintve a más országokban történteket – akár tovább is emelkedhet az esetszám, másrészt, igénytelen szóhasználat marad a „rekord” kifejezés szenzációhajhász pufogtatása.
Ennél fontosabb, hogy az irgalmatlanul magas fertőzöttség mellett 937 súlyos beteg került intenzív osztályra (az őszi közel kétezerhez képest), illetve hogy 97 halálesetet jelentettek. Azaz némiképp igazolódni látszik az a feltevés, hogy az omikron variáns mégsem annyira veszélyes, mint az előzőek. Persze e mutatók továbbra is pusztán statisztikai adatokat jelentenek, hiszen egy haláleset is pótolhatatlan veszteség, egy egyszeri és megismételhetetlen élet vége. És a világjárvány idején újólag beigazolódott, a számok matematikailag ugyan tükröznek egy megrázó társadalmi helyzetet, de a tömeges, naponta ismételt mutatók személytelenné, arctalanná is tettek megannyi egyéni szenvedést, hiszen a számok mögött emberi sorsok húzódnak.
Ráadásul a tegnap ismertetett, politikailag és közegészségügyileg hivatalosnak tekintett fertőzöttségi adat nem is fedi a valóságot. Negyvenezernél jóval több érintett lehet az országban, hiszen tetőz, tombol a járvány, immár megfékezhetetlenül. Emiatt a sok számsor közül lassan csak az válik meghatározóvá, hányan kerülnek kórházba, és ha ez a mutató a fertőzöttek számához képest nem válik számottevően magassá, akkor talán kevésbé válságos a helyzet, mint az elmúlt év végén. Immár szinte fölösleges is naponta sorolni a fertőzöttek ezreit, tízezreit, a mindennapokban ugyanis eluralkodni látszik a káosz, a vírushelyzet lassan, de biztosan ellehetetleníti az ország működését. Mindannyian arra kényszerülünk, hogy valahogy együtt éljünk ezzel a folyamatosan elfajzó, meghátrálni nem kívánó vírussal. A szakemberek sem tudnak bizonyosat állítani, noha az egészségügyi miniszter, Alexandru Rafila megjegyezte, az intenzív osztályos esetekért továbbra is a delta variáns lenne a felelős, az omikron szerinte már nem annyira harcias. Ám hogy mi az igazság, az átlagos hírolvasó nem tudhatja, továbbra is kiszolgáltatott marad: vagy elhiszi, vagy elutasítja azt, amit a hatóságok mondanak, és e tekintetben tapasztalatai sem túlságosan jók.
Hogy a járványhelyzet változik, alakul – valójában ellenőrizhetetlenné, követhetetlenné vált –, jelzik a hatósági intézkedések, szabályok is, azokat szintén folyamatosan, alig követhetően módosítják. Ötnaposra csökkent immár a karantén időszaka – két éve még akár egy hónapra is lakásba lehetett szorulni! –, enyhülnek a beutazási feltételek, megszüntették az országok színekkel történő járványügyi besorolását. Lassan már csak a személyes, egyéni védekezésre helyezhető némi hangsúly, hiszen magunkra maradtunk a vírussal szemben, tiltásoknak, hatósági korlátozásoknak már sem eredménye, sem értelme nincsen.