A miniszter kínjában energiatakarékosságra biztatta a lakosságot (vagyis nadrágszíj-szorításra: azok, akiknek nehéz kifizetni a számlákat, eddig sem pazaroltak, nem volt nekik miből), mondván, az állami támogatás le fog járni. Egy döntéshozónak azonban nem tanácsot kellene adnia, hanem megoldást, mégpedig olyant, ami nem csupán március végéig nyújt mentőövet a fulladozó millióknak. Erre próbálta a miniszter elleni indítvánnyal felhívni a figyelmet a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), de ismét ráfaragott: a magát reformistának tartó alakulat magára maradt a szélsőséges AUR képviselőivel, és – mivel a kormánypártok kivonultak az ülésről – e bajkeverő társasággal kellett volna megvitatni azt a kérdést, amihez a bő kétharmados többséggel bíró koalíciónak nem volt kedve foglalkozni.

Ilyen szerencsét, mint ez a Simion! Hála neki, az USR ismét az AUR mellé került, ugyanúgy, mint a tavaly szeptemberi kormánybuktatáson. Lehet újra ostorozni őket, és micsoda tárháza nyílt meg a pótcselekvéseknek! Csak úgy záporoztak a nyilatkozatok, elhatárolódások, szigorkodások, követelések, ötlete is van mindenkinek arról, hogy mit kell tenni (a házszabály módosításától kezdve a bűnvádi eljárásig). Nagy megkönnyebbülés lehet a szociáldemokratáknak és a nemzeti liberálisoknak is, hogy ezúttal nem egymásra kell többé-kevésbé sunyi módon támadniuk, hanem vállvetve védhetik „a törvényhozás és a törvényhozók méltóságát”.

Igen, az erőszak megengedhetetlen, ezt a helyzetet azonban a román politikusok idézték elő. Három évtizednyi rossz kormányzás, zavaros törvények, egyéni vagy szűk csoportérdekeket szolgáló döntések, az állami intézmények színvonalának folyamatos romlása (a parlamenti immunitásba menekülő bűnözőktől a vízügyhöz protekcióval kinevezett pincérekig hosszú a sor) vezetett oda, hogy a már mindenben csalódott emberek egy olyan pártra szavaztak, amelynek képviselői legalább hangot adnak a felgyülemlett dühnek és frusztrációnak – mert fontos tudni, hogy megoldást az AUR sem kínál. Ők csak ahhoz értenek, hogy félelmet gerjesszenek.

De nem csak Simion és pártja az oka, hogy ijesztően elharapozódott a szóbeli és a tettleges erőszak – a családokban és iskolákban, az utcán és a parlamentben, a kis közösségekben és a világhálón –, és a járványra sem lehet mindent ráfogni: a most sopánkodó szociáldemokraták 2018-ban karhatalommal verték szét az ellenük tüntetőket (és a párt nem változott, csak vezetői szalonképesebbek kissé), de más pártok tagjai sem riadnak vissza a tettlegességre való bujtogatástól, veréssel való fenyegetőzéstől, a  liberálisok épp a napokban mutattak rossz példát. Úgyhogy kicsit álságos ez a nagy felhorgadás, de ha  ettől erőszakmentesebbé válik az ország, akkor hajrá. Csak az energiaárakról se feledkezzenek meg, ha tényleg csökkenteni akarják a feszültséget.