Igaz, hogy erről még a saját kollégáival sem egyeztetett, az újságírók által megszólaltatott államtitkár szerint a minisztériumban még nem tárgyaltak a jövő tanév szerkezetéről, arról pedig végképp nem, hogy a jelenlegi naptárt módosítanák, tehát újfent beigazolódik, hogy Cîmpeanu ötletszerűen irányít és egy cseppet sem bánja, hogy nincs állandóság, kiszámíthatóság a rendszerben. Arra hivatkozik, hogy a koronavírus-járvány miatti kieséseket kellett idén pótolni, és azért maradt el a két félév közötti vakáció, de ha már jövőre új tanítási naptárt állítanak össze, miért ne borítanák fel az egészet. Kezdődjék a tanév szeptember 5-én és tartson június 16-ig, huszonnégy év után térjünk vissza az évharmadokhoz, a karácsonyi és a húsvéti vakáción kívül októberben és májusban is legyen egy egyhetes szünidő. Az ötletelő miniszter szerdán beszélt erről a köztelevízióban, amiről az edupedu.ro oktatási internetes felületen részletesen számolnak be. Úgy tűnik, észszerű az ötlet, de jó lenne, ha nem évente változtatnák az időpontokat és főként nem tanév közben.

Tantervekről, tankönyvekről, a pedagógusképzés fölöttébb szükséges megreformálásáról, a vidéki kisiskolák felzárkóztatásáról – bár utóbbi több európai uniós pályázatban is szerepel, egyelőre nem sok eredménnyel – kevés szó esik az oktatási minisztérium háza táján, vagy ha igen, akkor csak a szokásos parttalan tervezgetések szintjén. Ami egyelőre biztos: február 15-én az ország minden iskolájában kötelező megtartani az olvasás napját. Erről tavaly döntött a parlament mindkét háza, és idén januárban írta alá a vonatkozó törvényt az államfő. A jogszabálytervezet indoklásában foglaltak szerint a felmérések azt mutatják, a lakosság 68,5 százaléka olvas el évente egy könyvet, 20 százalék havonta egy alkalommal olvas, s alig 8 százalék naponta. A tizenöt évesek 38,7 százaléka nem érti, amit olvas, és 40–45 százalékra tehető a funkcionális analfabéták aránya a diákok körében.

Az olvasás országos napján a 11 és a 14 órától kezdődő tanórák első tizenöt percét kell kötelezően olvasásra szánni minden osztályban az elemitől a középiskoláig, függetlenül attól, milyen tantárgy következik. Érthető tehát a törekvés az olvasás népszerűsítésére, de kevésbé hihető, hogy egyetlen, néhány perces esemény megváltoztatná a diákok olvasási szokásait. Újabb átgondolatlan intézkedés, aminek sok haszna nincs, az ellenben elmondható róla, hogy a már megszokott fejetlenségek sorába illeszkedik.