Házigazdaként Hegyi István református lelkipásztor egy igeverssel köszöntötte a résztvevőket, majd Pál Tünde pasztorálpszichológus, a rendezvény koordinátora Balogh Klára, Hézser Gábor, Krasznay Mónika Beszélgetések a családról. Gondolatok, tapasztalatok, kérdések a családterápiáról és lelkigondozásról című kötetét ajánlotta a figyelmünkbe, mely családról, párkapcsolatról, betegségről, halálról, gyászról, örökbefogadásról, meddőségről, mesterséges megtermékenyítésről, többgenerációs családokról és más olyan témákról szól, amelyek fontosak lehetnek azoknak, „akik családban gondolkoznak”.

Rengeteg tanulságos gondolat hangzott el az előadáson, melyekből megpróbálunk idézni néhányat a teljesség igénye nélkül.

Nincsen olyan pár, amely különböző okok miatt ne kerülne időnként zsákutcába, már az is zsákutca, ha csak egyikük érzi nagyon problémásnak a helyzetet. Az okok általában hosszú folyamatot jelentenek, cselekedeteinknek a következményei. Mivel különböző családokból jövünk, néha teljesen más mintákat követünk, ezért nagyon fontos megbeszélni házastársainkkal az egymás felé támasztott elvárásainkat. Vajon tudunk-e tisztán, érthetően kommunikálni? Vajon tudunk-e változtatni a régi, berögzült mintáinkon?

Párkapcsolatainkat többnyire az érzelmeink szabályozzák, nem a racionalitás, az ösztönös reakcióink pedig mindig a szülői minták alapján történnek. Egy kapcsolatot mindig két ember épít és két ember rombol le. Hierarchia szempontjából az egyenlőségen alapuló társkapcsolatok a legéletképesebbek, bár alá-fölé rendeltségben is működhet jól egy kapcsolat. Bármennyire is meglepőnek tűnik, a bántalmazás nyelve a szeretet nyelve, mert törődést jelent, ami jobb az érzelmi sivárságnál.

A gyermeki énünk mellett a szülői énünkre is oda kell figyelnünk, a gyermeknevelés önnevelés is.

A konzumvilág egyik hatása a gyakori válás, de ez nagyon nehéz, főleg a gyermekeink szempontjából, ezért mindig érdemes újratervezni. Az újratervezésnél a legfontosabb a tudatosság, az elköteleződés, az elvárások, határok tisztázása. Fontos felismerni a sebzett gyermeki énrészeinket, mert néha nem a felnőtt énünk irányít, hanem a bennünk élő sérült kisgyerek. Valójában az tart össze egy párkapcsolatot, hogy tudunk-e adni a másiknak, működik-e az adok-kapok egyensúlya.

Minden házasságban vannak megoldhatatlan problémák, de ezeket tudatosan el lehet engedni. Nincs tökéletes párkapcsolat, de az elég jó az megfelelő. Csak az igazságosságra és tiszteletre alapozó párkapcsolati szövetségben élhetjük meg a szeretetet, aminek boldogság lesz a következménye.