Bekövetkezett, amiről sokan azt gondoltuk, nem történhet meg: Oroszország megtámadta Ukrajnát, háború dúl közvetlenül a szomszédunkban. Bombáznak, lőnek, lakóházakat pusztítanak, emberek tízezrei menekülnek a halál torkából.
A józan ész ezúttal sem kerekedett felül, a nagyhatalmi játszmák, a hatalomfitogtatás, a gazdasági, politikai érdekek érvényesítése ismét fontosabbak, mint az emberéletek, és ma senki sem tudja, a palackból kiszabadított szellem visszagyömöszölhető-e még, vagy keserves, véres hetek, hónapok, évek várnak ránk.
Meg lehet-e állítani Putyint gazdasági szankciókkal? Valóban csak hatalmát stabilizálná vagy terjeszkedésre hajt? Elég lesz neki Ukrajna leigázása vagy tovább megy? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre csak találgathatjuk a választ. A mostani történések igazolják, az orosz elnök kiszámíthatatlan, nemcsak ígéreteiben nem szabad bízni, de maga cáfolja pár nappal korábbi kijelentéseit is. Elsősorban nem a világhoz, hanem saját népéhez szól, azokhoz a tömegekhez, melyekben élénken él az orosz nagybirodalom utáni nosztalgia. Azonban a jelenlegi helyzetért nemcsak ő felelős, hanem azok is, akik tétlenül nézték (vagy akár segítették) hatalmának megerősödését, akik a NATO erőltetett terjeszkedésével felpiszkálták az alvó oroszlánt, illetve akik engedték meggyengülni a jólétbe belekényelmesedett Nyugatot, az Európai Uniót és az Amerikai Egyesült Államokat. Mindenki abban bízott, nem lesz valaki annyira őrült, hogy hetvenhét évnyi viszonylagos béke után olyan háborút robbantson ki Európában, amely akár újabb világégéssé nőheti ki magát, ám úgy tűnik, ez mégis bekövetkezett, s egyre ijesztőbbek a párhuzamok, amelyek Hitler 1939-es lépéseihez hasonlítják Putyin jelenlegi akcióit.
A történelem már bebizonyította, az emberiség saját hibáiból sem tanul, s ha eddig közönyösen néztük a néhány ezer kilométerrel arrébb zajló háborúkat – melyeket pont úgy gazdasági, politikai, katonai hatalmi érdekek robbantottak ki, mint ezt – most már saját holnapunkért aggódhatunk. A Kelet és Nyugat közötti ellentétek legnagyobb kárvallottai mindig a közép-európai államok voltak, a politikai hatalmasok rossz döntéseinek pedig a kisemberek isszák meg a levét, minden oldalon. Ennek a háborúnak az ára keserves lesz számunkra akkor is, ha felülkerekedik a józan ész és nem gyűrűzik tovább, fokozva azt a gazdasági, energetikai válságot, amelyet már így is keservesen nyögnünk kell. Abba belegondolni is szörnyű, mi történik, ha Putyin elnök hatalmi vágyai átlépik az ukrán határt, s a világ másik fele nem találja az őt megfékező, helyes választ.