Kellékeikkel, oszloppal, dobbal, artikulálatlan szólamaikkal, varázslatokkal a sámánok minduntalan körülvesznek. A kiállított öt függőleges oszlopos szerkezetet, Éltes Barna néhány 2018-ban készült szobrát emelte ezúttal a hónap műtárgyává a Székely Nemzeti Múzeum, s mutatta be termet betöltő kiállításként tegnap délután a Lábas Házban.
Térelemek, melyek a tavaly nyáron virtuálisan bemutatott budapesti Forrás Galéria anyagának képezték magját, csakhogy a sámáni, a varázslatos erő képernyőn keresztül akadozik. Csakis tapintható testiségükben, tárgyközelben közvetíthetnek égiek és földiek között. A szobrász elmondta: a népi hitvilág, a népi szakralitás, a vallásos néprajz foglalkoztatja. És nemcsak a magyar mitológiához kapcsolódó motívumokat, de különböző népcsoportok vallásos tárgyait, szimbólumait is beépíti alkotásaiba. Sorolja is a példákat: az égig érő fát, az eget tartó oszlopot, az életfát, sámánfát. Itt nem csak a hónap műtárgyáról esett szó, mert műtermében a sámánizmus eszköztára már részleteiben földön hever. Újabb oszlopok sora alakul. Tavasszal a Lábas Ház pincéjében folytatódik a rítus, sámánének, ahol feltételezem, gonosz vagy gyógyító szerepében a varázsló is megjelenik.
Vargha Fruzsina művészettörténész felelevenítette Éltes Barnával készült korábbi interjúját, melyben a kortárs képzőművészet kulcsát keresve a nagyvárosi galériák csillogási lehetőségeit feladó, a budapesti főiskoláról hazatérő képzőművészt üdvözölte, Vargha Mihály múzeumigazgató a Lábas Ház kiállítótérként való egyre sikeresebb elfogadásáról szólt.
