HétfÅ‘n délelÅ‘tt alig néhány óra alatt több ezren lépték át az ukrán--román határt a Suceava megyei Szeretvásárnál. Alig volt köztük férfi, fÅ‘ként anyák és nagymamák érkeztek gyermekekkel, akiket a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei -- köztük hat sepsiszentgyörgyi fiatal -- fogadtak meleg teával, szendviccsel. A menekültek fűthetÅ‘ sátrakban pihenhettek meg, rövid idÅ‘ múlva szervezetten szállÃtották Å‘ket autóbuszokkal abba az irányba, ahová menni akartak. A határállomásnál kialakult helyzetrÅ‘l Székely Róbertet, a sepsiszentgyörgyi szeretetszolgálat önkénteseinek vezetÅ‘jét kérdeztük.
A háromszéki segÃtÅ‘k vasárnap este érkeztek Szeretvásárba, a Máltai Szeretetszolgálat másik két csapata Máramarosszigetnél és Szatmárnémetinél fogadja a menekülteket. Az Ukranjából érkezÅ‘k velük találkoznak elsÅ‘ként, és mivel legtöbben gyalog jönnek, a határnál egy-két órát várakoznak, s nagyon sokat jelent nekik, hogy egybÅ‘l segÃtséget kapnak – mondta Székely Róbert.
Az érkezÅ‘k többsége pontosan tudja, hová szeretne menni, akinek rokona, ismerÅ‘se van Romániában, az itt marad az országban, a többiek továbbutaznak. Többen emlÃtik Németországot, Olaszországot, de legtöbb esetben a máltaisok nem értesülnek az úti célról, nem is igen érnek rá kérdezÅ‘sködni, mert a vándorlás folyamatos. Ennél a határátkelÅ‘nél többségben ukránok és más nemzetiségűek, köztük indiaiak, arabok léptek hétfÅ‘n Románia területére, magyarok csak elvétve, a kommunikációban önkéntes fordÃtók segÃtenek.
Az autóbuszokat a katasztrófavédelmi felügyelÅ‘ség állÃtja a menekültek rendelkezésére, de több szállÃtócég is vállal ingyenes fuvart a távolsági buszállomásokig, hétfÅ‘n egy nagy létszámú indiai csoportot rendÅ‘rségi busz vitt el a bukaresti repülÅ‘térre. A közeli Suceaván megszervezték a menekültek átmeneti elszállásolását, vannak, akik egy éjszakára oda mennek, majd másnap folytatják útjukat – tudtuk meg Székely RóberttÅ‘l.
A Máltai Szeretetszolgálat országos gyűjtést indÃtott, ennek köszönhetÅ‘en nagy mennyiségű gyermekruházatot tudtak vinni mind a három emlÃtett határátkelÅ‘höz, amire igen nagy szükség van, mert egy-egy anyuka öt-tÃz gyermekkel érkezik, hozza a testvére, a szomszédja gyermekét is, akik közül egyeseknek igen hiányos az öltözete. HétfÅ‘n különösen hideg volt a térségben, fújt a szél, több Ãzben hullt a hó, akinek szüksége volt rá, meleg ruhával is ellátták. Ha arról kérdezték a nÅ‘ket, hol van a férjük, a fiúk, legtöbben sÃrással válaszoltak, de olyan is akadt, aki büszkén mondta, hogy védi a hazát.
A Székely Róberttel folytatott telefonbeszélgetésbÅ‘l kiderült, a menekültek elkeseredettségén felülkerekedett a felelÅ‘sségérzet, a lelki erÅ‘, mert menteniük kell gyermekeiket és magukat, meg kell oldaniuk a saját helyzetüket, ezért elszántan mennek azon az úton, amit ilyen körülmények között a legbiztonságosabbnak tartanak. A Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei pedig ugyanezt teszik: felelÅ‘sséget éreznek és vállalnak a bajbajutottakért, és addig maradnak a határállomásokon, amÃg arra szükség van.
