Már arra gondoltam, hogy jó sok benzint veszek, beülök az autóba, és helyben járatva melegedem benne, ha már a gáz úgy megdrágult, hogy az azzal történő fűtés luxussá vált. Aztán már másnap kiszivárgott kormánykörökből, hogy ezeket az intézkedéseket nem vezetik be, mert velük európai szabályokat szegnének. De amúgy is az összes ilyen lépés hatástalan lenne az orosz invázió miatt.

Parlamentünk állandóan jobbnál jobb törvényeket akar megszavazni, kormányaink jobbnál jobb szabályokat szeretnének bevezetni, de valahogy sehogy sem jön össze. Lám, most pontosan az unió fúrná meg az üzemanyagok árának mérséklését, miután kötelezővé tette az energiahordozók árának liberalizálását (amit – különben – már vagy tizenöt éve megígértünk).

Aztán például a speciális nyugdíjak megszüntetését az alkotmánybíróság kaszálta el. Az autópályák építésénél a licitek eredményét az semmisítteti meg, aki nem nyer a versenytárgyaláson. Végül a nyertes kiadja a munkát az alvállalkozóknak, akiket nem fizet ki, s aztán azok nem dolgoznak tovább. Hát lehet így országot vezetni?

A napokban Romániába vendégségbe érkező Ursula von der Leyentől – aki egy rakás dicséretet hozott magával, és ígérte, hogy nem feledkezik meg a román nép szolidaritásáról – kérhetett volna cserébe Iohannis valami köszönetet. Például, hogy felvegyenek a schengeni övezetbe, vagy hogy legyenek elnézőbbek velünk szemben. Aztán elnökünk Ursulán keresztül meghívhatott volna néhány nyugat-európai vezetőt, akik a gázár miatt gőzölögnek, hogy jöjjenek hozzánk, és kérdezzék meg a kisnyugdíjasokat és a minimálbéren tengődőket, hogy miként tudják kifizetni számláikat.

Iohannis megmondta: világos, hogy az unió orosz gáztól való függését be kell fejezni. Mellékesen jegyzem meg, azelőtt már szerzett egy jó pontot azzal, hogy bejelentette: Románia a honvédelmi kiadásokat a nemzeti össztermék 2,5 százalékára emeli a tavalyi 2 százalék után. (Így még több olyan negyvenéves F16-os vadászgépet szerezhetünk be, amilyenből már 32-t vettünk Norvégiától.) Bizony Németország hozzánk képest alaposan le van maradva, mert a németek csak most szeretnék elérni a két százalékot.

Az Európai Bizottság szintén sürgősen csökkentené az orosz gáztól való függőséget. Van olyan javaslat, miszerint szeptemberig a tagállamoknak fel kell tölteniük gáztározóikat a befogadóképesség nyolcvan százalékáig. Szóba jöhet még a napenergia és a biomassza használata is. Gondolom, villanyvezetékeket könnyebb húzni a Szaharáig, mint gázvezetéket építeni Amerikáig, mert a sivatagban van napenergia elég. Ha az oroszok most még adnak gázt, és azt elraktározzuk, akkor azzal kihúzzuk a jövő télig, azután azt mondjuk, hogy már nem is kell. Addig talán Putyint kiiktatja az amerikai titkosszolgálat, úgy, ahogy a kellemetlen személyeket szokta likvidálni. (Ő nem bujkál, mint bin Laden, aki azt tette, és mégis kilőtték.) Vagy esetleg befejezi a háborút, és azután megszüntetik az Oroszországra (és ránk?) kirótt szankciókat. Mindenesetre jövőre nagy gáz lesz, ha nem lesz gáz.

A sarkvidéken élő eszkimóknak sincs se gázuk, se villanyuk, se fájuk, mégis vígan megélnek. (Hacsak a globális felmelegedés miatt nem olvad el építőanyaguk, a jég és hó, amiből jégkunyhóikat/igluikat építik.)

Mi is rátérhetnénk az igluépítésre, csak az a baj, hogy az utóbbi időben nálunk nincs se hó, se jég (mert nincs hideg), amiből tudnánk ilyeneket emelni vagy ásni. (A hó az egyik legjobb hőszigetelő.) Csak egy kis fát kell szerezni, amelyet kinn elégetünk, a parazsat bevisszük, és mivel a jég és a hó visszaveri a sugárzás kilencven százalékát, nem olvad el. Most, hogy ilyen drága lett az olaj is, importálhatnánk helyette fókazsírt, amellyel világítani is lehet, és nem kell égetni a villanyt sem. Az eszkimók fényforrása egy 30–60 centi hosszú (zsírkő)tálca, amelyben fókazsírt égetnek, kanócot sodrott mohából és tőzegből készítenek. És hűtőszekrényük sincs. A hideg ellen rénszarvasbundába öltöznek, amit szintén hozhatnánk tőlük, mert jövőre esetleg szükségünk lehet bundákra is.