A hírműsorok és hírek rövidek, jó közülük többet is követni, s talán indokoltabb higgadt, kiegyensúlyozott, nem részrehajló elemzőket hallgatni, illetve elemzéseket olvasni.

Mifelénk az érdeklődő, a világ alakulását figyelő polgár szerencsés helyzetben van, mert maga válogathat, illetve döntheti el, mit követ s mit nem. Ám a megbízható információ megtalálása különösen nehéz a háborúzó felek országaiban, nem könnyű az ukránoknak sem, ám az oroszországi média régi, letűntnek hitt időkre emlékeztet, hírzárlat és propaganda uralja. Mindez mai kelet-közép-európai szemmel is elképzelhetetlennek tűnik, a hasonlóság kedvéért egykori romániai analógiák említhetők. Leginkább azok, amelyek a kommunista diktatúra legsötétebb, legnehezebb korszakaira emlékeztetnek, de az is találó, ha valaki a nyolcvanas évek valóságtól teljesen elrugaszkodott, hiteltelen sajtójára, hírműsoraira, agitátorokra, hamis és álságos hírek terjesztőire gondol. Amikor csak a diktátort éltették, dicsőítették, s aki a pártpropagandával egy picit is szembehelyezkedett, azonnal a kommunista hatalom és a Securitate elnyomó, akár megsemmisítő gépezetével szembesült. Most újólag megerősítést nyer: jó nem elfeledni azt, ami 1989 előtt országunkban történt.

A mostani háború szörnyűségei, pusztításai mellett figyelmet érdemelnek azok az oroszországi, még gondolkodni akaró és tudó polgárok is, akik nem kívánnak azonosulni a Kreml ideológiájával. Ők ugyanis évek óta azzal szembesülnek, hogy az ellenzéki politizálást csírájában számolják fel, nemcsak a szó átvitt, hanem valós értelmében is, mindenkinek hallgatnia, lapulnia kell, aki nem áll be a Putyint vakon követők sorába. Márpedig a 144 milliós országból bizonyosan nem mindenki véli úgy, hogy az a jó irány, amit a vezető és köre mutat. Mégis eszköztelenek és kiszolgáltatottak az oroszországi másként gondolkodók, a tiltakozókat brutálisan büntetik, s most a szabad sajtó maradékát is teljesen ellehetetlenítették. A háború – a moszkvai szóhasználat szerint: „különleges hadművelet” – kezdete óta jobbára csak a hivatalos propaganda és a hatalom szócsövei szólhatnak, a valós politikai és háborús helyzetről pedig Oroszországban egyre nehezebb hitelt érdemlő információkhoz jutni.

Ráadásul az orosz parlament március 4-én elfogadta a rémhírterjesztést és a szankciófelhívást büntető törvényt, amely büntetőjogi felelősségre vonást ír elő az orosz hadsereg hadműveleteire vonatkozó rémhírek terjesztése és az Oroszország elleni szankciók sürgetése esetén. Csakhogy míg a rémhír fogalma értelmezhető, a megtorló intézkedések nagyon is konkrétak: az orosz fegyveres erőkre vonatkozó hamis hírek terjesztéséért 1,5 millió rubelig terjedő pénzbírság vagy három évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Mi több, olvasható a hírügynökségi jelentésben, ha ez szolgálati pozícióval történő visszaéléssel vagy anyagi haszonszerzés szándékával társul, a büntetési tétel 5 millió rubelig terjedő bírságra és 10 évig terjedő börtönre nőhet, ha pedig a rémhír komoly következményekkel jár, a szabadságvesztés 15 évig terjedhet.

Eme egyhangúan elfogadott törvény következményeként több meghatározó s mindeddig kitartó sajtótermék azonnal megszüntette oroszországi tevékenységét. Ezt cselekedte a brit közszolgálati médiatársaság, a BBC is, mely biztonsági okokból felfüggesztette újságíróinak oroszországi tevékenységét. Bejelentésük szerint intézkedésük indoka az új orosz törvény, amely börtönnel fenyegeti a média munkatársait. A BBC közölte azt is, olvasható az MTI tudósításában, hogy blokkolták orosz nyelvű hírportáljukat is, ugyanakkor az orosz tömegtájékoztatási és távközlési felügyelet korlátozta az oroszországi hozzáférést a Lettországból üzemeltetett Meduza hírportál és az amerikai költségvetésből finanszírozott Szabadság Rádió orosz nyelvű híroldalához is. Sőt, a moszkvai főügyészség kérésére megakadályozták a hozzáférést az Eho Moszkvi rádióállomás és a Dozsgy online televízió adásához, az Eho Moszkvi igazgatótanácsa később úgy döntött, hogy felszámolja az 1990 augusztusa óta sugárzó adót. Mindemellett a közösségi médiát is blokkolták az orosz hatóságok. Tim Davie, a BBC vezérigazgatója a történtek kapcsán kiemelte: az új orosz törvény a független újságírás folyamatát minősíti büntetendő cselekménynek (a BBC News orosz nyelvű hírszolgáltatása továbbra is működik, de Oroszország határain kívülről). Mint fogalmazott, a BBC számára elsődleges fontosságú munkatársainak biztonsága, és nem kívánják kitenni őket annak a kockázatnak, hogy büntetőeljárás indul ellenük csak azért, mert végzik a munkájukat. Az Ukrajnában és a világban máshol dolgozó BBC-újságírók természetesen folytatják tudósításaikat az Ukrajna elleni invázióról.

Minden lehetséges fronton támadnak tehát, nem csoda, ha milliók hiszik, hogy az oroszok valóban felszabadítják Ukrajnát. A „rémhírterjesztést” megakadályozó törvénnyel Putyinék egyértelműen megadták a kegyelemdöfést a még kitartó, független hírforrásoknak is. A sajtó- és véleményszabadságnak se híre, se hamva a mai Oroszországban, s ez immár nem csak hírzárlat és propaganda, hanem agymosás a legmagasabb fokon.