Farcádi Botond
Sokszor kissé távolinak, megfoghatatlannak tűnhetnek azok a történelmi hősök, hadvezérek, költők, akikről egy-egy jeles évforduló, nemzeti ünnep alkalmából olvasunk, hallunk, tanulunk – bár bátorságuk mindenképpen tiszteletet ébreszt bennünk, a megemlékezéseken himnuszaink közös eléneklése után általában valamiféle megnyugvás költözik szívünkbe: azért az mégiscsak jó, hogy ma már nincs szükség véres forradalmakra, milyen jó is az, hogy nekünk nem kell vértanúkká lennünk.
A székely szabadság napján, március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten kivégzett mártírokra emlékezünk, s ha a koronavírus-járvány kitörése előtti években a székely fővárosban megszervezett felvonulás és autonómiatüntetés adta az esemény aktualitását, a múltba tekintés mellett oly fontos jövőbe mutató jellegét, ma egészen más kihívások közepette kell felidéznünk a Makk-féle szervezkedés vezetőinek példáját. A történelem ugyanis kopogtatás nélkül ránk rúgta az ajtót: két hete Oroszország háborút indított a szomszédos Ukrajna ellen, és ezzel olyan nemrég még távolinak, olvasmányízűnek hitt fogalmak váltak hirtelen fájóan aktuálissá mindannyiunk számára, mint a haza védelme, a hősi halál, a vértanúság.
Az idei évfordulón nem csak azért kell emlékeznünk az életüket áldozó hősökre, mert példát mutattak kitartásból, áldozatkészségből, és mert nekik is köszönhetően számunkra már természetes élmény a szabadság, amelynek kiteljesedéséért ugyan egyénekként és közösségként is mindennap meg kell küzdenünk, de azért e békés harcot nem fegyverrel kell vívnunk, életünk egy percig sincs veszélyben. Azért is fontos a mártírokra emlékezni, mert a szomszédos Ukrajnában zajló események éppen arról tanúskodnak: bármikor előállhat olyan helyzet, amikor nekünk is áldozatokat kell vállalnunk. Az otthonunkért, a hazánkért, a szabadságért, egymásért. Igen, ilyen nagy dolog a szabadság – Márai Sándor soraira mintegy válaszol megannyi történelmi hős – és igen, ilyen nagy dolog a szabadság, ezt látjuk a szomszédban is, ahol sokszor fegyver nélkül szállnak szembe a megszálló tankokkal és felfegyverzett katonákkal a hazájukat védők.
Az idei székely szabadság napján ezért nemcsak hátra kell néznünk, hogy aztán erőt merítve előre mehessünk, hanem oldalra is kell tekintenünk: a kárpátaljai magyarok helyzete a háború kitörése előtt sem volt könnyű, most azonban tovább romlott, nekünk pedig erkölcsi kötelességünk, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük az otthonukat hátrahagyni kényszerülő nemzettársainkat és minden Ukrajnából érkezőt.
