A korábbi diáknapok felszabadult, vidám hangulatát idézte péntek délben Sepsiszentgyörgy főtere, mely a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Székely Mikó Kollégium, a Református Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum több száz tanulójától volt hangos. Megmozdulásuk sajátos mementója a 174 évvel ezelőtti márciusi eseményeknek, s egyúttal figyelmeztető – az éppen közelünkben dúló háború okán – a szabadság és béke fontosságára, törékenységére.
A déli harangszóhoz igazodva indultak iskoláikból a városközpont felé a fiatalok, hideg csípte és napsugarak fürdette orcával, mosolyogva, teli torokból énekelve vonultak az utcákon, ahol az esemény idejére még a forgalmat is leállították. Igaz, őket nem lóháton vonuló huszárok, hanem erős motorok hajtotta vasparipák vezették fel, miközben hangszórókból harsogtak jól ismert dallamok. Már érkezésük előtt zenétől volt hangos a főtér, a kőszínpad melletti Sepsi felirat betűit pedig fekete lepel borította. Akadt járókelő, akit zavarba hozott a látvány meg a pillanatnyi hangzavar, volt, akinek éppen a háborút juttatta eszébe, de a többség kíváncsian várta, hogy végre kiderüljön, mi történik a központban. Ott várakoztak a kőszínpad körül a szervezők, tanárok, sőt, még az alpolgármester is, és kíváncsian várták a fejleményeket szülők, nagyszülők, kinyíltak a főtérre néző épületek ablakai is.
Mire végül benépesült a tér, előkerült néhány mikrofon, majd a megmozdulás szószólóival együtt kiáltották a felvonulás során is gyakran hangoztatott #PS-t a fiatalok. Felolvasták az alkalomra újraírt 12 pontot, mely egy tizenharmadikkal is bővült (Nem akarunk III. világhibát!), s amelyben egyebek mellett „Igazságot, ne kertelést!” követelt a diákság, illetve „Minőségi művészeti és filozófiai érzékenyítést mindenkinek!”, „Érvényességet a fiatalok véleményének!”, „Humorérzéket a szomszédnak!”. Petőfi Sándor Nemzeti dala is sajátos változatban hangzott el, kizárólag magánhangzókkal mondták el, majd felcsendült a megmozdulás fődala, az Adhoc naeked - #PS, tulajdonképpen az újraértelmezett és rímbe szedett 12 pont. Az egyébként is emelkedett hangulatot még inkább fokozta, hogy időközben a Sepsi felirat P és S betűiről lehullt a fekete lepel, előkerült több üveg színes festék, így aki csak tehette és hozzáfért a fehér felülethez, színes tenyérlenyomatát a betűkön hagyta. Pillanatokon belül maguk a diákok is színesek lettek, sokan egymás arcát is bemázolták a maradék festékkel. A rendhagyó megmozdulásra megjelent az Amondó című ifjúsági újság is, melyet sokan forgattak a főtéri pörgős események közepette. Mint kiderült, kezdeményezői frappáns, fiataloknak szóló havilapot kívánnak a diákok kezébe adni, mint írták, „jóra, kedvvel olvasandóra törekszünk”.
