A legoptimistább – és legkevésbé valószínű – elképzelés (vagy inkább vágyálom) szerint Putyin rövid időn belül visszavonja hadseregét, távozik a hatalomból, Oroszországban pedig újra szabad választásokat tartanak. A legpesszimistább lehetőségek között a NATO belépése és a harmadik világháború kitörése, vegyi és nukleáris fegyverek bevetése szerepel, utóbbi apokaliptikus véget is érhet, hiszen az egész földet elpusztíthatják az elvakult hadviselők – magukkal együtt, nyilván, de épp abban lehet reménykedni, hogy ezt az árat a gomboknál levők többsége mégsem hajlandó megfizetni. A két véglet között pedig hosszabban elhúzódó háború, Putyin győzelme, ukrán bábkormány és új vasfüggöny is szerepel a Kelet és a Nyugat között, de diplomáciai úton létrejövő békekötés és kompromisszumos megoldás is akad, utóbbi a már amúgy is orosz többségű Krím félsziget, a luhanszki és a donyecki régiók átengedését jelentené Ukrajna részéről, a maradék ország viszonylagos függetlenségéért, ám az európai uniós, illetve NATO-csatlakozási szándék feladásával. Persze olyanok is vannak, akik jól megrendezett hollywoodi szuperprodukciónak tartják az egész „ukrán konfliktust”, amivel a koronavírus-összeesküvés után hülyítik a „buta tömegeket” – csak az a kár, hogy ezek az okos mindentudók soha nem rukkolnak ki egy megoldással sem.

Így hát ki-ki a maga módján próbál felkészülni a várható nehéz időkre. Mi fog történni a közeli vagy távolabbi jövőben, senki sem tudja – az is előfordulhat, hogy valami okból teljesen új helyzet áll elő, és egészen másképp alakulnak a dolgok minden valószerűnek látszó forgatókönyvnél, ahogy erre már számtalan példa volt a történelemben (Lucian Boia történész szokott erre mindig figyelmeztetni). Egy biztos: a háború egy szűk körnek ugyan jó üzlet lehet, az emberek nagyon nagy többségének azonban nyomorúságot, életveszélyt, szenvedést, megélhetési bizonytalanságot, nélkülözést, éhezést, fázást, erőszakot, gyászt jelent, családtagok, rokonok, barátok, az otthon, a békés élet elveszítését, és ezzel senki nem nyer. A történelemkönyvek tele vannak dicső háborúkkal, hősies csatákkal és vitéz harcosokkal, de jó néhány diadalmas, földrészeket uraló birodalom összeomlott már az idők folyamán, és olyant is láttunk nem egyszer, hogy vesztesek válnak nagyhatalommá (Németország egyetlen század, sőt, fél évszázad alatt kétszer állt talpra, miután két világháborúban maradt alul). Mindeddig a legtöbb állam Ukrajna mellé sorakozott fel (habár Putyinnak is vannak azért szurkolói, nyugaton és Romániában is), de akármerre dől el a háború, igazi béke sokáig nem lesz: a vesztes fél dühös szomszéd marad (fegyver nélkül is), és a győztesnek is újra kell építenie országát, gazdaságát, kultúráját, jogrendjét (Ukrajnának azért, mert lebombázták, Oroszországnak azért, mert elszigetelték).

Hogy ez mennyire nehéz, láthatjuk saját országunkon: háború ugyan 78 éve nem volt, de a kommunizmus 45 évi rombolását 32 év alatt nem tudtuk helyrehozni...