„Lészen ágyú” – Gábor Áron és a székely hősiesség címmel nyílt kiállítás a Budavári Palotanegyedben, a nemrég felújított Főőrség épületében pénteken az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából szervezett magyarországi központi programok részeként. A megnyitón beszédet mondott Fodor Gergely, a Várnegyed megújításáért felelős kormánybiztos, Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Diadalúton van Gábor Áron ágyúja – fogalmazott lapunk érdeklődésére Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) igazgatója.
Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúcsöve az SZNM más 1848–49-es ereklyéivel együtt a múzeum székházának felújítása idejére 2019-ben Magyarországi vándorútra indult. Elsőként a Hadtörténeti Múzeumban állították ki, majd Szegeden, Kecskeméten, Veszprémben és legutóbb Nyíregyházán. Vargha Mihály elmondta, mintegy harminc múzeum igényelte az ágyút, de a várkapitányságot választották, mert a Budai Vár a legattraktívabb magyarországi hely, kifogják a legnagyobb turistaidényt, és ott sokan tekinthetik meg.
Az utóbbi években elvégzett beruházásoknak köszönhetően a Budavári Palotanegyed immár méltó helye a nemzeti megemlékezésnek – mondta a megnyitón Fodor Gergely kormánybiztos. Németh Szilárd Gábor Áronról szólva felidézte, hogy a szabadságharc hőse Háromszéken született, a székely határőrségben szolgált. 1848 fordulópontot jelentett az életében: a sepsiszentgyörgyi nagygyűlésen mondta el Lészen ágyú kezdetű beszédét, melyet követően megkapta a felhatalmazást az ágyúöntésre. Ígéretét meg is tartotta, ágyúöntőként és tüzér őrnagyként a végsőkig küzdve esett el 1849 júliusában – idézte az MTI hírügynökség.
Tamás Sándor elmondta, amikor Gábor Áron ágyúját csaknem 40 évnyi bukaresti kényszerfogságból kiszabadították, akadt, aki megkérdezte, miért ragaszkodnak ennyire egy banális ágyúcsőhöz. Nézzék, aki ilyet kérdez, az soha nem fogja megérteni, hogy mi, székelyek mitől vagyunk mások, mint a többi nép fia. Aki ilyent kérdez, az soha nem fogja megérteni, hogy vajon mi adott elődeinknek erőt, hogy a józan mérlegelés szerint kilátástalannak tűnő helyzetben az önvédelmi harcot vállalták 1848–49-ben. Nem értik meg, hogy mi az az erő, amely a tömegben, a helyéről megmozdít egy embert, és azt mondatja vele, hogy: Lészen ágyú! – mondotta Tamás Sándor, aki közösségi oldalán is megosztotta beszédét.
Az elnök így folytatta: „Gábor Áronék tudták, hogy minden, amiért érdemes élni: a családunk, a munkánk, az otthonunk, az a hely, ahol felnevelhetjük a gyermekeinket, az a hely, ahol nyugovóra hajthatjuk a fejünket, nos, mindez veszélybe került.
Tudták, a szülőföld iránti hűség az életnél is fontosabb, mert ez a hűség az életünket nem védi meg ugyan, de az életünk értelmét és célját megadja. (…) Az elmúlt 174 év minket, székelyeket különösképpen megpróbált. Keserves időszak volt, szinte összetörte álmunkat, Gábor Áron nagy álmát. Elviseltünk tucatnyi rendszerváltást, túléltünk több államformát, határrevíziót, forradalmat és impériumváltást, két világháborút, és immár több mint 100 éve bírjuk a mostani sorsunkat is. (…) Megtanított a történelem sűrű folyása, az arcunkba naponta belecsapó szelek ereje, hogy ne lépjünk vékony jégre. Nekünk, székelyeknek a mélyebb hangokra, a tágabb összefüggésekre, a saját álmunkra kell figyelnünk. Kemény leckék, nagy tandíj van e felismerés mögött. Sok mindent tanulhattunk az elmúlt közel 175 évvel ezelőtti eseményekből a mostani helyzetünkre kivetítve, akkor, amikor az előttünk álló napokra, hetekre összpontosítunk mindent. Félelmetes aktualitással bír Gábor Áronék tisztánlátása. Ezeréves múltunk erőt adó nyugalmával mondjuk: a becsületes nemzeti érdek dicsőségre van hivatva, mert az álmainknak nem lehet határt szabni. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!” – zárta szavait Tamás Sándor.
Az eredeti ágyúcsövön kívül még több mint hatvan tárgyat vándoroltatott a Székely Nemzeti Múzeum Magyarországon. A fő attrakción kívül megcsodálható többek között Sepsiszentgyörgy 1848-as nemzetőrzászlaja, Gábor Áron, Bem József, Tuzson János portréja, Zathureczky István huszártarsolya, Kiss Ernő tábornok nyerge, Kossuth Lajos szipkája, Deák Ferenc Széchenyi Istvántól kapott pipája, az olaszországi Magyar Légió parancsnokságának bélyegzője, a Damjanich János tábornok akasztófájából készített, keresztet tartalmazó kitűző, Dálnoki Miklós Péter hadnagy puskája, Bem József sétabotja, Szotyori Bátorszív Nagy Ferenc csákója, Berde Mózes vonalzója és egy Gábor Áron által készített asztalka. Láthatók székely katonai alakulatok pecsétnyomói, köztük a kézdivásárhelyi katonaneveldéé is, továbbá címeres patrontáskák és más ereklyék.
