Az eredeti lakodalmasgyűjtés a Seprődi Jánosé, Kibédről és környékéről származik. Anyám ezt többször felhasználta a Szent Anna-tó regéjétől a Székely lakodalmasig, amit Ő írt egyedül, nem apámmal közösen. Apám csak rendezett.

Ha jól emlékszem, Hubesz és Haáz Sanyi ebbe segített be. A marosvásárhelyi verseny alkalmával az alakuló Székely Népi Együttes vezetői jónak látták az anyagot egy táncos bemutatóra, ami meg is történt. Én nem láttam, de Haáz Sanyi bácsi elmondása szerint Éghy Gissza balettmester kissé szirupos rózsaszín péppel öntötte le az egészet, amitől rusztikus jellege eltűnt.

A bukaresti ,,fellebbviteli" versenyre ideológiailag is meg kellett segíteni. Így az eredetileg csak bugyuta, tahó nagygazda fiú kulákká ,,nemesedett" Hajdú Zoltán ,,írói besegítése" által. Nem sokat rontott, de a korszellemnek megfelelővé vált.

Ott ült a másik szobában éjszakákon át apám, anyám, Hajdú, Haáz és Hubesz Valter (az egykori, 1948-as mikós előadásban Csongor), Verestólyi Nelli (Tünde), Veress Dani (a Tudós) és Domokos Géza (a Fejedelem).

A lényeget Hajdú sem tudta elrontani: a gyerekek készülődését a nagy eseményre (tánccal, gyereklakodalommal), a násznagyok szellemes kikérőit (a vőlegény heccelését vénasszony-menyasszonnyal, vénleánnyal) és a táncokat. Ezért mindenkiben a szép emlék. No, meg a közös munka, mely tényleg önkéntes és szeretetteljes volt.

SEPRŐDI KISS ATTILA